Ezt a bejegyzést véletlenül felülírtam, és mivel nem vettem észre, párszor rá is mentettem, lehetetlenné téve az undo-t. A rámásolt szövegből végül másik bejegyzés lett, így legalább a kommentek megmaradtak az üres bejegyzés alatt, de az összkép azért zavaró maradt. Mivel a jelek szerint az olvasók közül senki se mentette le a szöveget, kénytelen vagyok megpróbálni újra megírni, mert nagyon kietlen és rideg világ lenne az, amiből hiányzik ez a bejegyzés ;)

Amikor 2005-ben Riannával és Interszitivel spontán turistává változva (a szokásos villamos-és-vonat-fotózós turista helyett) felmentünk az Alexanderplatz-i tévétorony kilátójába, és az üvegen át kifotóztam az alkonyatba, nem sejtettem, hogy pár évvel később mérges leszek, hogy csak ilyen minőségű emléke maradt a látogatásnak:

Persze a Berlini Fal ekkor már nem állt, de a látvány azért kicsit más volt, mint most. Például itt baloldalt, a középvonaltól lefelé még látható volt az azóta lebontott Palast der Republik, a koncert- és rendezvényközpont, mely az NDK parlamentjének is helyet biztosított, és amit a köznép a funkcik autómániája (mégse járhattak Trabanttal vagy Ladával!) miatt Volvográdnak, esetleg Erich lámpaboltjának nevezett. Egyébként kicsit később, a bontáskor szintén képviseltette magát a svéd gyártó :) Emellett 2005-ben még csak építették az azóta már elkészült új főpályaudvart. Mindezen túl még egy érdekes dolgot lehet látni a panorámán: hogy milyen közel voltak egymáshoz a kettévágott Berlin legfrekventáltabb pontjai, a hiradókból ismert híres vagy hírhedt terek és határátkelők!

Ezen a sematikus vázlaton látható, hogy az akkori Berlin-Mitte városrész bár kelethez tartozott, három oldalról is "nyugattal" volt határos. Mindezen túl átment alatta két nyugati metróvonal, egy nyugati S-Bahn vonal, és átment rajta egy nemzetközi forgalomban is használt vasút. És a tévétornyból ez nagyjából teljesen átlátható volt - bár a képen értelemszerűen csak egy kivágás látható. Mégis, a Berlin Falas sorozat értelmezésében talán segít, ha a konkrét képen is elhelyezzük, hogy mi hol történt:

A pontozott vonal (nagyon) hozzávetőlegesen a Fal futását mutatja, még pontosabban  a Mitte kerület nyugati határán emelt erődítését. Baloldalt a Potsdamer Platz felhőkarcolóit és fényeit láthatjuk, melyek helyén annak idején a halálzóna legvédettebb, és egyben legabszurdabb része állt. Mögöttük a távolban a Zoologischer Garten pályaudvar környékének fényei sejlenek, ahol Nyugat-Berlin modern mondén városközpontja volt, a Vilmos császár emléktemplommal, a Kurfürstendamm kezdetével, és a Budapester Strasse-val. Ha a fotó folytatódna balra, ott, ahol a piros vonal találkozna a vízszintes középvonallal, találnánk a Checkpoint Charlie-t, a leghíresebb átkelőhelyet a Falon. Közepén alul a Berlini Dómot látjuk, ahonnét nemrég készítettem egy sor panorámát. A jókora épület - akárcsak a Palast der Republik - a Múzeum-szigeten áll, ennek túlpartjáról indul a híres - jelen pillanatban leginkább építési területként funkcionáló - sugárút, az Unter den Linden, ami a Pariser Platz-ban végződik, melynek közelében van a magyar nagykövetség... no meg a kicsivel talán híresebb Brandenburgi Kapu, melyet a Fal  annak idején nyugat felől megkerült. Tőle jobbra kivehető a Reichstag egykori - a Bundestag mai - épülete a jellegzetes kupolával. Előtte egy csúnya modern toronyépület látható, az 1976-78 között épített Nemzetközi Kereskedelmi Központ (az NDK-sok nagyon szerették a toronyépületeket, szerintem Kelet-Berlinben több ilyen volt, mint Nyugat-Berlinben). Tőle jobbra egy íves valami látható: az a Friedrichstrasse-i pályaudvar csarnoka - ez volt az a hely, ahol keleti területen lehetett átszállni a nyugati metró és a nyugati S-Bahn közt, és ahol a Könnyek Palotája állt. Jobboldalt előtérben pedig természetesen a Spree folyó látható - felette többek közt a Stadtbahn hídjával -, melynek kapcsán mindenkinek ajánlani tudom, hogy ha Berlinben jár, szánjon rá egy kis időt némi hajózgatásra: a rövid belvárosi körön túl sokórás túra is elképzelhető, mivel a várost és környékét úgy járják át a folyók és csatornák, mint az autópályák.

No, ennyi lett volna ez a bejegyzés, ami egyfajta könyvjelző a Berlinnel foglalkozó bejegyzéseimhez :)