HamPLÓ

Gyerekkorom óta tudom, hogy működik valahol egy komp Csepel és Soroksár közt, és legalább egy évtizede minden évben eldöntöm, hogy a nyári szünetben végre ki is próbálom, de csak idén jutottam el oda, hogy eljussak oda: Az átkelő érdekessége, hogy a járműnek nincs saját hajtása: drótkötéllel…

Az előző évekkel (lásd itt és itt) ellentétben idén nem szerepelt fontos programként a naptáramban az Európai Mobilitási Hét kapcsán megrendezett Autómentes Hétvége, amit ráadásul nem is akkor rendeztek meg, amikor tervezték. Végül azért ki tudtam menni pár pillantást vetni a Szabadság hídon…

Nem tudom, hogy miért, de a trolik sose mozgatták meg a fantáziámat. Jópofák a csápjaikkal, meg jó, hogy vannak, mert mégiscsak tisztábbak, mint a dízelek, de inkább csak akkor fotóztam őket, amikor valami más fotótémára vártam. Az itt látható képeket például a dízeles Ikarus 200-asok búcsúkörei…

Mindig gondban vagyok, amikor szöveget kell írni a fogaskerekűs képek alá, hiszen szinte semmi se változik rajta: 1973 óta ugyanazok a járművek járnak ugyanazon a vonalon. Az apróbb felújítgatásokon, a viszonylatszám homlokfalra ragasztásán, és az átlagember számára nem látható…

Az előző bejegyzésben azt írtam, hogy kicsit ráuntam a budapesti villamosokra, aztán másnap beestek ezek a képek a postafiókomba, és rájöttem, hogy mégis itt az ideje budapesti villamosokról írni :) A fotókat Karl Holzinger készítette 1977. augusztus 29-én, ami a jelek szerint egy enyhén felhős…

Felemás kirándulás volt ez, nem feltétlenül a buszok miatt, melyek közt több generáció kedvencei is képviseltették magukat. Mivel Farost és Kockarust elég sokat láttam már, a kedvencem egy "bulldog" Csepel lett :) A 2024-es tapolcai Ikarus találkozóBuszok az ötvenes évektől a kétezresekig Ha nem…

Az egyik legjópofább tömegközlekedési eszköz, amivel valaha utaztam, a Lausanne-i Métro Lausanne – Ouchy volt. Ez 1877-ben egy részben föld alá épített siklóként kezdte pályafutását, aztán 1879-ben két sikló lett belőle. Pontosabban másfél: a legforgalmasabb szakaszon a meglevő vágány mellé…

Néhány snitt az év első négy hónapjából: Fénytátra az utolsó előtti üzemnapján, tanulóICS csak úgy, Lánchíd alatti villamosok a márciusi kánikulában, ipari csörömpölő a Szent Gellért téren, és fogaskerekű indul lefelé az Erdei iskolától:

Hat év után megint lejutottam a tapolcai Ikarus-találkozóra. Nem maradtam sokáig, de azért a fő "műsorszámot", a felvonulást megnéztem. A nap sütött, a Rába hátsó hidak pedig perceken át huhogtak, ahogy elhaladt a konvoj, mi kell még? :) A fő kedvencem egyébként nem busz volt, hanem a bulldog arcú…

Ha a berlini U5-ös hosszabbításához, pláne a kölni földalatti stadtbahn észak-déli vonalához hasonlítjuk, nem épült sokáig a budapesti négyes metró, mégis soknak tűnt átélni. De most nem ezen akarok lamentálni, inkább csak megmutatnám, milyen volt a megnyitó napja. Azóta eltelt tíz év - ki mit lát,…