Nem szándékom elvenni a "Csak a szépre" blog kenyerét, de korábbi elhatározásomnak megfelelően időről-időre átmegyek turistába, hogy úgy lássam a várost, mintha először járnék benne. Ez egyrészt jó szórakozás, másrészt általában meggyőz arról, hogy nem is olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt a blog.hu egyes kommentezői gondolják. Nem keresek különleges képkivágásokat, nem mászom fel a másfeledik emeleti párkányra, hogy három óra várakozás után - de csakis a holdtölte utáni negyedik napon -, különleges objektívvel, HDR utómunkával művészi produktumot tölthessek fel a fotófanyalgós fórumokra, hanem egyszerűen csak megyek, és ha látok valamit, lenyomom a gombot.

Fáradt vagyok (nem sima tavaszi fáradtság, hanem körülbelül öt tavasz fáradtsága egyszerre), úgyhogy ha szépet akarok látni, csavargás helyett a régebbi képek nézegetése marad. Mai témának a Várnegyedet választottam, kezdésnek pedig egy panorámát a Gellért-hegyről nézve (kattintás után képernyőháttér méretben is elmenthető!):

Mivel színtévesztő vagyok, nem tudom pontosan megmondani, hogy a Palota díszvilágítása tényleg így néz-e ki, vagy csak a fényképezőgép fehéregyensúlya siklott félre, de nekem így is tetszik a látvány:

És játsszunk kicsit a térrel - itt lent látható az, ha állvány nélkül próbálsz ferde panorámát csinálni, és az eredményt nem engeded minden áron helyretorzítani a stitcher által :D

Budapestről - szerintem - nagyon hiányoznak a sikátorok. Persze a sikátor igazából nem egy kellemes várostervezési képződmény, de tagadhatatlanul van egyfajta hangulata turisztikailag. Hát ha még némi kőboltozatban (jó, ez félig téglának néz ki:) végződik, mint ez itt lent!

Ezek a fotók még valamikor télen készültek, így aztán viszonylag kevés gond volt a képbe begyalogoló turistákkal:

Valaki jómúltkorjában egy esti fotós bejegyzés kapcsán megírta nekem, hogy "jók a képek, na de van nekem egy barátom, az ő képei beszélnek!". Én erre csak annyit tudok mondani, hogy össze is tojnám magam ijedtemben, ha a képeim hozzám szólnának ;) Persze értem én, mire gondolt, de én csak egyszerűen megörökítem azt, ami a lencsém elé lopakodik. Ha a valóságnál szebbet, beszédesebbet akarnék, akkor festenék vagy írnék... De ezzel persze nem akarom leszólni azt, aki többre vágyik sima snapshotoknál!

Végezetül egy olyan fotó, amihez hasonló volt már a blogon, de nem tehetek róla, szeretem ezt a helyet: