Tudom, olcsó dolog a vasutat MÁV-ot szidni, de az emberek valószínűleg nem ezért szokták szidni, hanem mert nem különösebben nehéz olyan dolgot találni, ami miatt az ember nem érzi jól magát vonatozás MÁV-val utazás közben. Ennek ellenére az elkövetkező panaszokhoz azért hozzá kell tenni, hogy tulajdonképpen nem is teljesített rosszul a cég, hiszen egész komoly hóhelyzet volt (Szegedhez képest Budapesten könnyű nyári zápor volt, nem havazás!) , akár állva is maradhatott volna úgy, ahogy szokott van. Ehelyett a vonatunk "leközlekedett", odaértünk Szegedre, aztán vissza is értünk, és nem volt fél óránál nagyobb késésünk sem. Nem ironizálok, amikor azt mondom, hogy ez tulajdonképpen teljesítmény.
DE: azért hatezer-sokszáz forintért (menettérti a műbőrrel díszített dekoritlemez osztályra) kicsit laza volt, hogy:
1. Indulás előtt negyed órával a Nyugatiban a vonat végén (a Körút felé eső) levő kocsikra nem engedték felszállni az embert, mondván, hogy azok itt maradnak, csak az eleje megy Szegedre. Oké, akkor menet előre - az IC kocsikon úgyis van még hely, és most a menetrendkönyvileg hópelyhecskés helyzet miatt nincs IC pótdíj.
2. Aztán egyszercsak elindult kifele a vonat, indulás előtt 10 perccel. Gondoltam, kiszabadítják mögülünk a mozdonyunkat, csak ugye ehhez kicsit tili-tolizni kell. Ez így történt, de előtte...
3. ... felszállt egy vasutas, és elkezdett rimánkodni, hogy mindenki szálljon le, mert ezek a kocsik ittmaradnak, csak a hátsók (a Körút felé esők) mennek.
4. Leszállás, futás, tolongás, újhelyszerzés több száz önkéntes sportoló részvételével.
5. A kocsinak, amivel utaztunk (mezei fülkés szutyok), a peronján több centi hó állt. A kocsik közti átjáróban is. A vécében is. A folyosó elején is, de ott már legalább olvadt. Az ablakkeretekben azért jégtömb volt végig.
6. A fülke fűtése legalább ment - ezerrel, szauna. Ugyanakkor...
7. ... az ablak szélén bepermetezett a hó (pedig be volt zárva, amennyire lehetett), ezért alulról forróság, oldalról jégpermet. A forróság miatt a permet hamar elpárolgott, úgyhogy szinte száraz maradt az az ülés - de ha történetesen nem tudtam volna eggyel arrébb csusszanni (csak hatan voltunk a nyolcszemélyes fülkében), akkor nagyon utáltam volna.
8. Kb. 25 perc késéssel indultunk.
9. Az egyik vécében hiányzott a lefolyót alulról fedő gumilap, amit (elvileg) az öblítés mozdít meg, ezért lentről a csövön át folyamatosan jött fel a porhó, úgy másfél méteres magasságig. Hó-bidé, akár akarod, akár nem. Most már sajnálom, hogy nem mentem vissza a kameráért, le kellett volna filmezni (fotózni is csak álló helyzetben fotóztam).
10. Dorozsma után megállás, állás, állás, semmi tájékoztatás (jó, a kalauzok nem lehetnek ott mindenütt, de ha egyikük leszáll, és körbekiabál, a hír elért volna mindenkihez). Aztán, amikor az emberek már azt találgatták, hogy akkor most gyalog kell-e a maradék utat megtenni, elindultunk, és gyökkettővel valahogy beértünk az állomásra.
Szóval alapvetően a hóhelyzethez képest működött a gépezet, elindultunk, odaértünk, később visszaértünk, és nem volt fél óránál nagyobb késésünk, de valahogy akkor is aaaaannyira MÁV-os élmény volt, hogy maximum felénél kisebb barátaimnak ajánlanám :-/
UI: Bónuszként az aranycsapatos Taurus vontatott bennünket, de én úgy vagyok vele, hogy előbb az alapszolgáltatás legyen meg, aztán lehet PR-kedni, szóval éljenek a magyar sportolók, de hadd éljenek már kicsit az átlagos emberek is...
Ez megy most