Az 1973-es nagygenerál során a Svábhegyi Fogaskerekű gyakorlatilag elvesztetette a kompatibilitását a múltjával: más a fogasléc kivitele, mások a peronok, más a feszültség (igaz, hogy viszont megmaradt, mert sokan a megszüntetését szorgalmazták a lestrapált és nem kellően kihasznált vonalnak!). Emiatt aztán a villamosításkori SLM/Ganz mozdony+pótkocsi összeállítást néhány éve nem is üzemképesre újították fel. Van viszont egy megnyitás korabeli állapotra visszaalakított nyitott kocsi, amit néha lehet látni. Az 1874-ben üzembe helyezett zöld kéttengelyeshez mozdony ugyan nincs (ebben az állapotban gőzös illene hozzá), de a jelenlegi osztrák szerelvények motorkocsijaival néha feltolják a hegyre.

Ez történt múlt hét pénteken - és ez lesz ma (2012. június 25.) is, úgyhogy aki időben olvassa ezt a bejegyzést, és el tud menni, délután vegye az irányt Városmajor felé!

A 2-es pályaszámú járművet a hernalsi vagongyár építette nyári kocsiként. Mivel a fogaskerekű az első évtizedekben télen nem járt, ez meg is felelt az igényeknek, később azonban a többségüket beüvegezték, még később zárt fékezőbódét kaptak, annál is később pedig a fékező az utastér hegy felőli végén kapott helyett. Persze más átalakítások is történtek, úgyhogy ugyanezen kocsik az 1929-es villamosítás után is használatban maradtak. 1973 után a legtöbbet elbontották, ez azonban múzeumi védelmet kapott. Végül a Fogas 125. születésnapjának tiszteletére, 1999-re újították fel, korabeli kinézettel, de üzemképesen.

Az imént írtam a "fékezőről" - ő lenne az. Azért csak lenne, mert ma a felsővezeték miatt életveszélyes lenne itt ücsörögni, ezért a tetőn levő padot egy bábu foglalja el...

... a kocsi hegy felőli végén álló "figyelő" pedig egy nem túl bonyolult jeladóberendezés segítségével tartja a kapcsolatot a motorkocsi vezetőjével (a mozdonynak/motorkocsinak mindenképpen a völgy felőli oldalon kell lennie). A három gomb pontos funkciójával nem vagyok tisztában, de így ránézésre "mehetsz", "fékezz" és vészfék vagy pályacsengő lehet (az esetleges pontosítást előre is megköszönöm!). Ezen túl manapság már rádión is tudnak kommunikálni, de az üzem annak idején évtizedekig elműködött anélkül is.

Az utazás élményét nem nagyon lehet kézikamerával megörökíteni, de ettől még lehetett próbálkozni :) A nyári kocsi intézménye olyasmi, amit igazán visszahozhatnának: nincs se túl meleg, se túl hideg rajta, és az ember sokkal inkább érzi, hogy ott van a hegyoldalban, mint a zárt kocsikban. Persze a pályahibákat is mind érezni, no meg alapvetően folyamatosan rezeg az egész, de ez szerintem semmit sem vesz el az élvezetből - sőt. Én mindenesetre nagyon élveztem, hogy 13 év után végre sikerült egyszer utazni ezzel a jószággal!

Az utolsó kép egy rejtvény: ez itt egy háttal a hegynek álló pad. Miért frappáns a kialakítása?