Köln - leánykori nevén Colonia Claudia Ara Agrippinensium - római eredetéről már többször írtam, az egyik legmeglepőbb maradványt, egy belvárosi utca alatti, több száz méter hosszan bejárható kanálist, a cloaca maximát pedig be is mutattam. De ezen kívül is számos emléke maradt Germania Inferior provincia egykori fővárosának. Persze Budapest, pontosabban Aquincum is hasonló székhely volt (Pannonia Inferioré), de nálunk csak pár méter magas romokat láthatunk mindebből.

Kicsit más a helyzet Kölnben, melynek a második világháborúban magát az óvárosát is pár méter magas romokká változtatták. A fenti, bal oldali kép a városháza tornyából készült, pontosabban a vasbeton váz tetejéről, amit a bombázások után megmaradt csonkba építettek, és amire később felhúzták a régivel megegyező burkolatot. Látható, hogy a Dóm vonaláig alig pár ház áll, és többnyire azok is új építésűek. A régészek a jelek szerint itt is azt tették, mint a budai várban: ha már úgyis eltűntek a felszíni épületek, alájuk ástak, megnézni, mi van ott. A jobb oldali kép hátterének jobb szélén egyébként láthatunk egy olyan épületet, melyről már írtam: a Szent Albán-templom árva falait és csonka tornyát.

És látható még egy maradvány azon a jobb oldali képen: a városháza reneszánsz jellegű tornáca, ahonnan annak idején a tanács döntéseit hirdették ki. Hatalmas szerencse, hogy ez állva maradt, miközben körültte egyetlen térfal se élte túl a pusztítást!

„Rathaus-Köln-Kupferstich-1798“ von Josef Beyr, 1798 - Veröffentlicht in: Hg. de:Werner Schäfke: Der Name der Freiheit 1288-1988. Handbuch zur Ausstellung des Kölnischen Stadtmuseums vom 29. 1. 1988-1.5.1988. Seite 505, und in: Carl Dietmar: Die Chronik Kölns. Chronik-Verlag, Dortmund 1991, ISBN 3-611-00193-7, S. 218. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Így nézett ki a városháza előtti tér a XVIII. század végén; érdemes megfigyelni, hogy a torony felső része szinte teljesen dísztelen: az 1407 és 1414 közt felhúzott építmény szobrai és csipkéi a jelek szerint nem nagyon foglalkoztatták a polgárságot - ez jól demonstrálja, hogy Köln ekkorra elvesztette jelentőségét és életerejét. A XIX/XX. század fordulójának új felvirágzása természetesen ezen is változtatott: többek közt 80 új szobrot készítettek a toronyra - csak hogy azok aztán a II. világháború áldozatává váljanak. 1988 és 95 közt pótolták őket, a város történetének fontos alakjaival, szülötteivel - a szentek, császárok és királyok mellett ott van többek közt Jacques Offenbach, Nikolaus Otto (az Otto-motor feltalálója), a Nobel-díjas Heinrich Böll, Konrad Adenauer, egykori kölni polgármester és későbbi kancellár, illetve Eugen Lange, a wuppertali függővasút tervezője is.

És 2014-ben ismét ásatások folynak a téren: a régen eltűnt középkori zsidónegyed maradványait tárják fel (a népcsoport a római időkben települt az akkori városközpontba, ahonnan több antiszemita kampány és pogrom után 1424-ben utasították ki őket végleg - gyakorlatilag csak a francia megszállás idején, a XVIII. század végén jelentek meg ismét, de már nem különálló közösséget alkotva). A város jellegzetes, többrétegű felépítése folytán néha meglehetősen nagy föld alatti tereket találni a flaszter alatt, úgyhogy érdeklődéssel várom, hogyan teszik ezt majd láthatóvá, illetve hogy építenek-e valamit föléjük!

„Rathaus Köln - Spanischer Bau (3063-65)“ von © Raimond Spekking / CC BY-SA 3.0 (via Wikimedia Commons). Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

És ha már nagy terek más épületek alatt: a városháza főépületéhez csatlakozó, úgynevezett "Spanyol Épület" háború utáni tömbje alatt szintén nem akármit találhatunk:

Az épület a harmincéves háborúban a spanyolokkal együtt alkotott katolikus liga Kölnben rendezett tanácskozásai után kapta a nevét, de alapvetően különféle városi hatósági funkciókat látott el története során. A többször átépített és bővített ház a második világháborúban teljesen elpusztult, így az ötvenes években új tömböt húztak fel a helyére, de a romeltakarításkor felfigyeltek a föld színe alatt talált maradványokra, melyek a római időkből származtak.

Raádásul nem is akármit találtak, hanem a Praetoriumot, azaz a római helytartó palotájának falait! Az épület az akkori Rajna - pontosabban egy mellékág/öböl - partján állt, árvíztől védett területen. Később a mellékágat és a (fél)szigetet feltöltötték, de valamennyi szintkülönbség maradt, emiatt van, hogy a városháza tömbjének egyik oldalának földszintje a másik oldalon pince, illetve hogy ami ezen az oldalon "pince", az még mindig magasabban van, mint Rajna-part.

„Roman Cologne, reconstruction“ von Nicolas von Kospoth (Triggerhappy) - Eigenes Werk. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

A fentebbi rekonstrukción a híd vonaláról jobbra felfelé (azaz északra) láthatjuk a Preatoriumot, mely láthatóan a megerősített part szélén áll. A védmű alatt, a víz helyén volt az egykori középkori piac, az Alter Markt, mögötte pedig a kocsmákkal és szállodákkal teli óváros - mi több, a Nagy Szent Márton-templom helyén egykor állt, mesterséges feltöltéssel létrehozott magaslatra épült raktárat is látjuk! Azt kell mondjam, hogy a rómaiak logikusabban tudtak várost építeni, mint a később jövők, ugyanis az óváros lejjebb fekvő utcáit azóta is rendszeresen elárasztja az árvíz...

„Köln a. Rh., Alter Markt mit Rathaus“ von Unbekannt - http://www.zeno.org/Ansichtskarten/M/K%C3%B6ln+(Rhein),+Nordrhein-Westfalen/Alter+Markt+mit+Rathaus. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Csak az érthetőség kedvéért: így nézett ki a kölni városháza száz éve a másik oldalról, a mellékág helyén, azaz mélyebben fekvő Alter Marktról. De térjünk vissza a magasabb részekre:

„Praetorium - Oktogon“ von User:Archäologische Zone Köln - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

Mivel szó sem lehetett arról, hogy ilyen komoly történeti emlékeket csak úgy betemessenek, vasbeton boltozatos mennyezetet húztak föléjük, és arra épült a városháza modern szárnya. Technikailag ugyan kicsit hasonlít a Flórián téri felüljárók alatti romkertre, de méltóságteljesebb - ráadásul egyfajta folytonosságot ad: Kölnt ma is ugyanonnan igazgatják, mint 2000 évvel ezelőtt! 

A helytartói palota akkori szemmel nézve (is) hatalmas épület volt, a kiállításon makett mutatja teljes formáját, sötétebb színnel jelezve (jobb szélen alul) azokat a részeket, melyeket kicsit feljebb láttunk. Mindehhez valószínűleg elképzelhetetlen pompával berendezett belső terek jártak, így láthatjuk, hogy Köln már akkor gazdag és fontos hely volt, amikor még nem is így hívták :)

A végén még álljon itt egy kép a városháza tornyáról. Lehet, hogy ma már vasbeton váz tartja, és a kőburkolatnak csak egy része régi, de azért egy polgári mivoltára és történelmére büszke városnak szüksége van városháztoronyra! Persze így, felásott előtérrel nem az igazi, de lesz ez még szebb!

Kölni sorozatom további részei:
A kölni Dóm építése
A Nagy Szent Márton-templom
A Cloaca Maxima
Mementó: a Szent Albán-templom romjai
Severin-híd
Két és fél Erzsébet híd
Hatvágányos vasúti híd a Dóm tövében
A kölni főpályaudvar története
Egy másik "testvérhíd"