1994 és 2014 közt összesen kétszer láttam kedvenc német villanymozdonyomat: mindkétszer mozgó vonatból, álló helyzetben. Aztán tavaly rákapcsoltam: elkaptam Nürnbergben nappal szemben, gyerekkori emlékeim színhelyén, és a müncheni főpályaudvaron.

Idén ősszel újráztam, megint lefotóztam Münchenben. Hogy ne ismételjem magam, az indulást már Augsburgban videóztam - a kettő közti utat pedig értelemszerűen az általa vontatott Intercity egyik kocsijában tettem meg. Maga az út nem hosszú, de mégiscsak van egyfajta hangulata annak, amikor egy '74-es gyártású mozdony 200 km/h-val repít a síneken! A 103 245-7 a sorozat legutolsónak elkészült gépe, és bár van még pár másik működőképes példány, idén már csak ez az egy közlekedett minden nap menetrend szerinti vonatokkal.

Maga az IC továbbment Ulmba, de én hamarabb leszálltam. Egyrészt azért, hogy meredélyen ereszkedő (hm, ez indokolatlanul archaikusra sikerült) villamosokat videózzak, másrészt egyfajta megemlékezésként: 50 évvel korábban, 1965-ben ugyanis pont a München-Augsburg viszonylaton jártak először 200 km/h-s sebességű menetrend szerinti vonatok az NSZK-ban, természetesen pont az első 103-asokkal. Egyébként depresszíóba taszító tanulságos az itteni és a magyar viszonyok közti különbség - a két város közt nagyrészt kétszer két vágány van: kettő a gyors, kettő pedig a lassú személy- és tehervonatoknak. A nagysebességűn 230-cal lehet szaggatni, a másikon 160 az engedélyezett maximum - ami azért kellemetlen, mert Magyarországon jelenleg ez a "lassú" sebesség is csak kiemelt szakaszokon érhető el, és még ezzel se nagyon bírunk élni (pedig a lassítás sokba kerül).

És ahogy az előbb írtam, Augsburgban megvártam a továbbindulást, csak hogy legyen még egy induló 103-asos videóm. Nem tudom pontosan, miért fontos ez, mert nincs különleges hangja, mint mondjuk egy Taurusnak, de jó érzés látni, olyan "letűnt fénykorszak" hangulata van. Az indulás előtt láthatunk egy érkezést is: ahogy rááll a már a peron mellett álló kocsikra. Igazi régimódi fékezés volt ez: a kamera mikrofonja majdnem levágta a biztosítékot, a környéken pedig olyan "fékszag" volt, amit manapság - legalábbis a német vasúton - már csak ritkán lehet érezni. Egyébként érdekes, hogy míg Münchenben szürkületinek tűnő sötétség volt, 50 perccel később Augsburgban csak úgy csillogott a napfény a mozdony orrán - amitől dupla jókedvvel indultam tovább :)