Ma ismét valami olyanra vágyott a lelkem, ami túlmutatott lehetőségeimen. Konkrétan cipőt akartam volna venni. Ez nem anyagi, inkább fizikai nehézségekbe szokott ütközni, ugyanis a cipőméretem valahol a 46 és feles környékén van. Namármost ez Magyarországon régen és ma is komoly kihívás volt és van, szépen mutatva azt, hogy milyen keveset változott az ország az ún. rendszerváltástól: a legtöbb helyen ugyanis 46-osnál nagyobb méretet nem tartanak. Valószínűleg kilóra veszik a cipőket, bármilyet, az emberek meg megveszik. Akkor meg miért próbáljanak minőséget és kínálatot fenntartani? Ez viszont oda vezet, hogy ha véletlenül sikerült cipőt vennem, azt addig hordom, amíg darabokban nem foszlik le a lábamról. Igénytelen egy szokás, ennél már csak az ún. kereskedők az igénytelenebbek, akik csak azt árulják, ami tuti biznic.
Tulajdonképpen nem is cipőt venni indultam ma városunk egy díszes plázájába, hanem Riannára vártam, de mivel az elvileg fehér cipőm már inkább szürke a használattól, valamint nem kifejezetten téli modell, gondoltam elverek egy csomó pénzt kihasználom az időt. Bementem egy elég kultúrált kinézetű boltba, mondom, hogy 46 és feles vagy nagyobb férfi cipő kéne télre. Mondjuk gyanús volt, hogy a három eladó közül egy se akart odajönni segíteni nézelődés közben, de sebaj, megszólítottam az egyiket. Rögtön rávágta, hogy olyan nagy cipőt ők nem is tartanak. Elrontottam a délutánját, mert mondtam, hogy kimondottan azért ide jöttem, mert már három cipőt is vettem ott az elmúlt évek során, szóval ezt nem bírom elhinni. Némi grimaszolás után egy másik eladó hátrament, és nagy nehezen túrt egy elég nagy cipőt. Igen, egyet. Az meg baromi randa volt. Már rég leszoktam arról, hogy elvárásaim legyenek; örülök, ha bármit találok, de ez olyan csúnya volt, hogy nem akartam rá egy rakat pénzt elszórni. Megköszöntem és távoztam.
Utána egy másik boltban is megpróbálkoztam, negyed órán át túrkáltam-nézelődtem, egy fél eladó se jött oda hozzám, hogy tud-e segíteni. És ezek után ne bezzegeljek, hogy "a Bécsi út másik végén" bezzeg mennyivel egyszerűbb dolgom lenne. Ráadásul a cipők mind hányadékok márkásak voltak, nem tudom, ki vesz ilyeneket ennyiért. Találtam ugyan egy 46 és 3/4-est (!), de szerintem valami másik méretrendszerben lehetett akkora, mert amikor felpróbáltam, szorított.
Mindezután az ún. kereskedők csodálkoznak, hogy az emberek kínai piacra járnak, és nem hozzájuk. Igaz, ott "óccócaknégyezerforint"-os sz*rt kapnak, de amit boltban veszek, az se szokta egy évnél tovább bírni! Csak azt nem értem, hogy a magyar cipőárusok szerint a 46 és feles az miért különleges méret? Németországban bármelyik boltban szoktam volt találni ilyet, csak nálunk nem. Ja, meg ott kiszolgálás is van. Mert ott esetleg érdekli a tulajt, hogy legközelebb is benézek-e hozzájuk, ha cipőre van szükségem, vagy inkább máshol költöm el azt a 15-20 ezer forintot, ami egyébként szerintem elég sok ahhoz, hogy cserébe a fenekemet is kinyalják :-/
Tudom, menjek "óriások boltjába", meg egyéb tuti helyekre... Szerintem meg akkor lesz itt kapitalizmus, ha nem nekem kell expedíciót indítanom egy normális cipőért.
Ez megy most