Oké, feladom! Eddig nem bírtam rájönni, mit akar mondani nekünk ez a reklám, valaki megpróbálhatja elmagyarázni!

Arról beszélek, amiben ül egy társaság az étteremben, amikoris jön a pincér, és elbotlik, a társaság asztala fele hajítva a kávét (lehet, hogy leves vagy tea, tök mindegy - hacsak nem pont azt reklámozzák). Az egyik asztalnál ülő ember eltorzult arccal rántja maga elé a kezét és az abroszt, a másik amúgy gallamiklósosan túljátszva szerepét keresztet formál evőeszközeiből, és így próbálja elűzni a repülő élelmiszert, egy hölgy pedig az étlappal védi magát. Eközben főhősünk az asztalfőn nem mozdul, csak a szája szélét huzigálja.

Vajon mit akart nekünk a költő copywriter mondani, midőn megírta ezt a reklámot?

Akinek a reklámozott banknál van számlája, azon nem fog holmi eldobott étel-ital?

Vagy esetleg azt, hogy aki oda viszi a pénzét, az olyan tompa agyilag, hogy még az önvédelmi reflexei se működnek?

Vagy azt, hogy aki hozzájuk viszi a zsét, az mindig az asztalfőre ülhet, ahová már nem érnek el a repülő tányérok és csészék?

Vagy azt, hogy aki náluk tartja a vagyonát, annak telik pécsiildikós mosóporra, és nem aggódik, mert az úgyis kihozza a foltot a zakóból?

Vagy azt, hogy aki nem hozzájuk viszi a pénzt, azt a törzshelyén mindig élelmiszerrel fogja dobálni a pincér?