Baromi szép egek és villámok voltak ma délután, én meg csak néztem őket, hisz fotóapparát híján esélyem sem volt megörökíteni őket. Közben kicsit gondolkodtam a fotózáshoz fűződő viszonyomról is. Merthogy van olyan, ha nem is túl szoros. Nekem a fotózás leginkább "dokument jeszty" jellegű foglalatosság: élmények és hangulatok megörökítése. Ennek megfelelően point-and-click fotós vagyok, és ez szerintem látszik is - legfeljebb az utóbbi öt-hat évben néha igyekszem odafigyelni, hogy honnan fotózom a mit. Irigylem azt, aki ennél jobban oda bír figyelni; engem túl sok dolog foglalkoztat egyszerre ahhoz, hogy a fotózást megtervezzem-szervezzem. Oké, néha játszom a beállításokkal, vacakolok egy kicsit, hogy honnan a legjobb a rálátás,  egyszer-egyszer előfordul, hogy gyalogolok egy picit, mert szerintem onnan jobb lesz, de gyakorlatilag ennyi. Kitalálni, hogy melyik dombra másszak fel, és ott órákat várni a témára - ehhez abszolút lusta vagyok, akárcsak a mindenféle fotós technikák alkalmazásához! Mindezek ellenére irtózatosan szórakoztat a dolog, és örömmel tölt el, ha a fotóim esetleg másoknak is tetszenek, vagy örömet okoznak. A most következő képek turistafotók, de ideteszem őket; legfeljebb az lesz, hogy csak nekem fog örömet okozni a közzététel, a többiek meg követelni fogják a kommentekben a villamososakat :)

Ez itt egy kapualj Bytomból. Nem, nem szociófotó-próbálkozás: átmentünk egy zebrán, és ez volt szemben velünk. Nekem meg tetszett a maga nyomorúságában, és nyomtam egy gombot.

Ez szintén Bytom, az egyik főtérről (a többes szám annak szól, hogy nem "a Főtér" volt a neve, bár elég központi volt, akárcsak az egy tömbbel arrébb levő vásártér, mely szintén eléggé főtér jellegű volt) nyíló sikátor. Azért kattintottam le, ahogy elsétáltunk mellette, mert nagyon nem tetszett. Majd tíz év múlva megnézzük, ugyanígy fest-e. Van rá némi esély, hogy nem így fog.

Na jó, a lepukkantság-mérgezés elkerülése végett itt egy esti fotó a varsói Királyi Várról. Épp az alattunk levő villamosmegállóban megálló villamosokat próbáltuk fotózni, a kőkorlátot használva állványnak, amikor kicsit erre fordítottam a lencsét, és lőttem egyet, mert tetszett a látvány (tudom, kilóg a torony teteje, elől meg belóg a kőkorlát széle - de kit érdekel). Azóta megtudtam, hogy ez az épület 1944-ben gyakorlatilag teljesen elpusztult, és a hetvenes-nyolcvanas években építették újjá. Jól tették!

Ez is Varsó, ez is újjáépítés. Amikor nézegetem a képet, még az az eretnekség is eszembe jut, hogy vissza kellene építeni a Tabánt, akár az öregebb, akár az alig pár évtizedet megért új részét. Aztán lenyugszom ;) és inkább csak azon gondolkozom, hogy a kora reggeli félhomály helyett miért nem jöttem ide vissza később, jobb fényviszonyok közepette. Persze a választ is tudom: mert akkor éppen villamosokat fotóztam ezerrel...

És a végére egy érdekesség: a hagyományos figurácskák helyett több helyen is a "WC" felirat feletti két ábra jelezte a mellékhelységek nemi identitását. Persze csak pár pillanat fennakadást okozott életemben ez a jelölésmód, de azért picit rácsodálkoztam...