No, a tegnapi Midge Ure bejegyzés kommentjeinek hatására adjunk még egy kicsit a kultúrának - induljunk (You)Tube-szörfölni, a címben szereplő dal feldolgozásai után kutatva!

Vessetek a mókusok elé, de nekem az eredeti változat jobban tetszik, pedig amúgy meglehetőst bírom az Avantasiát, meg az epikus metált! Persze lehet, hogy a nosztalgia miatt... Akkoriban sok hasonló popzene bejött, a Cars-tól kezdve a Human League-on át az Alphaville-ig.

Itt van egy sörmetálba hajló verzió is, ez se jobb (csak nekem hangzik úgy, mintha a Pink Cream 69/Helloween-es Andi Deris énekelne?:):

Más is belegondolt már, miért dolgoz fel annyi metálzenekar nyolcvanas évekbeli popszámokat?

Nagy levegő, újabb feldolgozás - ezúttal ún. progresszív metálosoktól:

Dugjatok a kétszázhúszba, de ez szerintem kifejezetten rossz :) Próbálják visszahozni azt a gombóc-a-torokban iskolabulis hangulatot, amikor azt se tudtuk, miről énekel az Ultravoxos bácsi (konkrétan arról, hogy felrobbanhat egy atomerőmű/kitör az atomháború, és akkor mi lesz velünk), csak szerettük a dalt. De se az a vidám nyolcvanas évekbeli hangulat nem jön át, se a szöveg - dallammal ellentétes - drámaisága ("It's late and I'm with my love alone / We drink to forget the coming storm / We love to the sound of our favourite song / Over and over").

No, mi van még... Svéd glammerek is rámozdultak a számra:

Heh, mintha Axl Rózsi énekelne :) Brr. Ennyi elvetemültség után szerintem jár annyi az Ultravoxnak, hogy betegyem ide az eredetijüket, a múltkor úgyis csak egy playbackes részletet ágyaztam a szöveg közé:

Őszintén szólva a szám legjobb rockos feldolgozását magától Midge bácsitól hallottam, itt:

Hát nem csodálatos dolog ez a Youtube? Azoknak pedig, akik még mindig nem untak rá erre a számra ;) itt van egy unplugged verzió is: