Amikor először hallottam, hogy a Szabadság híd vadonatúj díszkivilágítása középen foghíjas, mert valami hivatal nem engedi a teljes fénybeborulást, azt hittem, hogy itt egy újabb tipikus budapesti sztori arról, hogyan lehet valami egészen kézenfekvőt rosszul csinálni. Aztán kimentem élőben megnézni, és rájöttem, hogy ez még így is agyeldobálósan-hátborzongatóan gyönyörű. Tudom, a budapesti embernek csak két baja van mindennel, hogy valami van, vagy valami nincs, de én bizony teljesen a látvány hatása alá kerültem:

A hidak mindig is gyengéim voltak, a budapesti hidak pedig szívszerelmeim, és azt kell mondjam, a díszvilágítás komoly pluszt adott hozzá az amúgy kiemelkedően érdekes-szép, de az éjszakában eddig sötét foltként gubbasztó Szabadság hídhoz!

Jazzcool komával gyakorlatilag körbejártuk a hidat (jó, a turulokhoz azért nem másztunk fel), és minden szögből fel lehetett rajta fedezni valami újnak hatót. Ha közelről nézzük, akkor a fém tökéletes uralása látható, ahogy a mérnöki munkán túl még némi művészet is belefért a tervezőknek:

Távolról pedig úgy tűnik, mintha a híd felső  öve izzana, és ez a hideg izzás lassan lecsorogna az alsó részekre:

Próbáltam a látványt minél több szemszögből megörökíteni, de előjött az, hogy egyrészt nem vagyok fotós alkat (inkább az alkalmazott point&click az én világom, ahol a point-ra természetesen igyekszem odafigyelni:), másrészt rájöttem, hogy a fényképezőgép lencséjén talált három kerek folt mégsem kosz, hanem lencsehiba, ami a nappali fénynél készült képeken nem látszik, de az estieken csúnya kerek foltokként nyilvánul meg.

Más szögből meg lehet lesni a műszaki "titkokat", például hogy a kapuzatok magasságának felső egyharmada csak díszítés, nincs statikai funkciója. És pont ez a díszítés adja meg a híd karakterét - azt, amitől szabadsághidas lesz:

Zseniális, ahogy Feketeházy János remek arányérzékkel megalkotott szerkezetére Nagy Virgil így rá tudott illeszteni egy díszes formarendszert, függőhíd-könnyedségű kinézetet adva a hídnak (szerintem ugyanis ez az a híd, amiről mindenki azt hiszi, hogy lánchíd, pedig nem az). Aki nem tudja, ez miért fontos, az kattintson ide, hogy megnézze, hogy néz ki egy átlagos rácsos konzoltartós híd.

Kicsit megtelézve a képet, az is látványossá válik, hogy a főtartó felső öve az első pillantás alapján alkotott véleménnyel ellentétben nem folyamatos ív, hanem rövid egyenes szegmensek sorozata:

Ez a híd ezzel a világítással egy újabb plusz az esti Budapest látképében. És nem csak engem fogott meg a látvány: meglepően sok fotóst láttunk - részben turistákat, de állvánnyal felszerelt "megszállottakat" is (általában ők az elmosódott alakok a fotók közepén), akik hozzánk hasonlóan hosszabb időt töltöttek azzal, hogy fel-alá rohangálva próbáltak újabb és újabb képeket készíteni az újdonságról. Nyilván jó lenne, ha a középső részre is felkerülne az a pár sor LED, ami most még hiányzik róla, de a látvány így is tízpontos!

PS: Lassan itt lenne az ideje az Erzsébet híd díszkivilágításának is, hogy ezek a Dunát keresztező gyöngysorok este is megkapják méltó helyüket az amúgy sem csúnya panorámában!