Ma eggyel megkurtítottam ama helyek - amúgy igen hosszú - listáját, melyek zártak és/vagy titokzatosak, és melyekre éppen ugyanezért be akarok jutni. Igaz, ez a mai elem kapcsán nem olyan nagy szám, hiszen a budai Várnegyed alatti Sziklakórház bárki számára nyitva áll - csak ezt valamiért sajnálatosan kevesen tudják; nekem is csak a héten mondták (abban a hiszemben voltam, hogy csak Múzeumok Éjszakáján, és hasonló alkalmakkor lehet látogatni). Nos, nem: a jelek szerint hétfő kivételével minden nap nyitva áll, óránként induló túrákkal a Várhegy belsejébe.

A nyolcvanas években, amikor először láttam a hely bejáratát, még nem sok minden volt kiírva rá, pláne nem volt nyitva. Apu mondta, hogy itt van az a titkos kórház, amit még a második világháborúban építettek. A "titkos" szó magyar jelentését ekkor ismertem meg, ugyanis a suliban mások is hallottak már a létesítményről szüleiktől, némileg csökkentve örömömet, hogy micsoda szuper dolgot tudtam meg :) Aztán a nyolcvanas évek végén a Reform című újságban már fényképek is voltak róla, és időnként egy-egy ismeretterjesztő tévéműsorban is regéltek a helyről. Legutóbb talán két éve akartunk volna egy Múzeumok Éjszakáján bejutni ide, de a Lovas utcának már a közelébe se lehetett menni a sok érdeklődőtől, úgyhogy inkább valami mást néztünk meg.

Most meg csak úgy be lehet sétálni, jegyet váltani, és már utazunk is vissza az időben. Vannak itt második világháborús jelenetek, teljes berendezett kórterem, műtő, van 1956-os terem, és közben mindenütt azok a nagy ládák, melyek évtizedek óta kötszerek kilométereit őrzik. Jópofa kiegészítőként ezeréves rádiók és mindenféle múzeumi gyűjteményekből kapott berendezések egészítik ki a hangulatot. Kis kedvencem a telefonközpont volt, melyből több sornyi ki van állítva - nem lepődnék meg, ha fennmaradásuk egyik oka az lett volna, hogy tíz évvel ezelőtt még aktívan használatban voltak. De orvosi berendezéseknek is szép történelmi sorát láthatjuk, gondolom, aki ilyesmik iránt érdeklődik, azoknak az orvosi fogók, csipeszek és egyéb szerszámok is sokat mondanak, nekem csak az jutott eszembe, hogy némelyik tál-tartóval, kisszékkel és infúzió-lógatóval még én is találkoztam polgári kórházakban. Szerencsére a koponyafúróval nem :) De van itt szenes, gőzös és elektromos sterilizáló, autokláv, tábori altatógép, és egyéb érdekességek (melyek sora a bejáratnál kezdődik egy szép állapotban levő Nysa mentőautóval). A gépészeti résznél döbbenetesnek találtam, hogy szellőztetésre most is az "atombunker" szellőzőrendszerét használják, vagy hogy az áramfejlesztő Ganz-aggregátok szépen kenve voltak - szag alapján bármikor el lehetne indítani őket. Hejj, ha ezt olvassa illetékes: szívesen megnéznék egy beindítást! A tábori röntgengép esetleges bekapcsolásakor viszont, azt hiszem, minél messzebb szeretnék lenni, mert nagyon durva masinának tűnt :)

A hadtörténet iránt érdeklődők is megkapják a hiányzó adag "militáris romantikát", vegyvédelmi felszerelések, gázálarcok, atomtámadásról szóló poszterek formájában. De kimondottan poénszámba megy belenézni a használt doziméterbe, vagy megtekerni a kézi szirénát. Gyűjtőknek kihagyhatatlan ugyanilyen szempontból a pénztárral egybekötött szuvenírbolt, ahol genuine szimatszatyor, heritage csajka és original kanálgép is kapható. A készleten maradt, most eladásra kerülő, amúgy a hatvanas évek eleje óta nem gyártott szappan, körömkefe, orvosi fecskendő (természetesen tű nélkül), illetve a mellékelt képen látható ragtapasz mind megvásárolható ott. Rianna például egy egyenzöld viharlámpát vett, már ki is próbáltunk, nagyon ott van! Visszatérve a múzeumra, nekem nagyon tetszett, hogy kimondottan nagy területet mutattak be, nem csak két folyosót, illetve hogy ahol jártunk, minden be volt rendezve, és minden olyan volt, mintha még működne. Ez persze lehet, hogy nem véletlen: egy esetleges háborúban nyilván működnie is kellene az egésznek, csak a viaszbábuk helyére kerülnének valódi sérültek - reméljük, erre sosem kerül sor! Addig is, mindenkinek irány a Lovas utca 4/c, csak száz méterre a Szentháromság utca végiben induló várfal-lépcsőtől!

Az egész hely kapcsán csak egy dolgot fájlaltam: hogy nem fotózhattam. Bár sokfajta képeslapot lehet venni a pénztárnál (párat be is gyűjtöttem), azért el tudnék kattintgatni pár gigányi SD-t itt! Ha meg a gépészeti részeket működés közben meg tudnám nézni, fú, az igazi gyereknap lenne :)