Az ilyen írásokat a művelt svédek unauthorised fan fiction-nek hívják. A műfaj célja semmiképpen sem az eredeti alkotók kenyerének elvétele, hanem a tiszteletadás előttük. Meggyőződésem, hogy ha a kreatív elmék ezen csapata pár ezer kilométerrel nyugatabbra talál egymásra, ma nem Bauer ügynökről írnának a világ tévéújságjai, hanem Bordás Attiláról. Ehelyett nálunk a sorozat további sorsa erősen kérdéses. Amíg a helyzet rendeződik, valamikor réges-rég, egy távoli galaxisban az alternatív folytatás tovább gördül:

Az autó teljesen elsötétítve, leoltott fényszórókkal száguldott a Balaton-felvidéki éjszakában.
-Remek ötlet, éjszakai gyakorlat..!-morgott a kormány mögött Mike, arca előtt az éjjellátó készülékkel.-Húsz-harminc kilométerre innen bikinis csajokkal bulizhatnánk valamelyik fesztiválon, ehelyett Delta Force-ot játszunk egy szikkadt lőtéren, ahol a környéken fellelhető egyetlen csaj símaszkot és golyóállót hord bikini helyett!
-Mit primadonnáskodsz, annyira hozzászoktál az irodai munkához, hogy már nem is hiányzik egy kis porban kúszás?-vigyorgott mellette legjobb barátja.
-Figyelj, Attila, én városi kommandós vagyok. Bármikor bemászok egy bérház ötödik emeleti ablakán, és álmomban is rajta tudok ütni cigarettacsempészeken egy külvárosi raktárban. Az ilyen száguldok ezerrel az éjszakában, hogy ismeretlen helyzetet felderítsek és megoldjak dolog a zöldsapkásoknak való.
-Inkább tartsd a távolságot Otyóék kocsijától! Ne felejtsd el, hogy ők nem tudják, hogy itt vagy mögöttük, bármikor nyomhatnak egy satuféket. Aztán meg számolhatunk el a leamortizált kocsikkal Bokrosnál.
-Miért, ezek BRFK-s kocsik?
-Miért, mit hittél, valami szponzor hordja ide őket?
Ekkor valami felvillant a távolban, majd az elől haladó autó motorházteteje hirtelen lángba borult. Mike reflexből az árokba kormányozta a kocsit, és négy másodperccel később már a fűben kúszott az égő jármű felé.

-Vagy rettentő sokat fejlődtek a számítógépes effektek a múltkori lézeres lövészet óta, vagy ez egy éles gránát volt.-morogta.-Miért nem szállnak már ki a kopaszok?
-Tüzérségi támadásra nem voltak felkészítve... az is lehet, hogy elájultak.-gurult melléje Bordás, majd azonnal fel is pattant. Saját kocsijukból előrántotta a poroltót, és a még mindig lángoló elejű másik járgányhoz rohant. Mike közben feltépte az első ajtót.
-Kifelé a kocsiból!-ordította. Bizonytalan tekintetek néztek rá vissza.
-Mi történt?-nyöszörögte Juli.
-Ismét esett a forint a tőzsdén!-ordított be Bordás is az utastérbe, majd egyetlen mozdulattal kirántotta a lányt.
-Zárótűzről nem volt szó!-kapaszkodott ki Otyó, aki már erősen bánta, hogy bekönyörögte magát a gyakorlatra. Bordás meg azt, hogy engedett neki. Bár végülis csak autót vezetnie kellett volna... elvileg.
-Én jól vagyok, csak kicsit elbambultam!-pattant ki a járműből Miklós is.
-Luke Skywalker is ezt mondta, aztán a következő pillanatban az apja levágta az egyik kezét.-jegyezte meg Juli.
-Emeljétek ki Johnny-t, és vigyétek a mi kocsink mellé!-mutatott az ájult rendőrre Bordás.
-Főnök, maga is itt van?-pislogott kábán az emlegetett, aki csúnyán lefejelte a kesztyűtartó tetejét a hirtelen fékezéskor.-Mi a túró volt ez?
-Támadás éles lőszerrel.-grimaszolt Mike.
-Éles? Megvágott valahol?-próbált poénkodni a testes rendőr (de nem ment neki).
-Norbert, Norbert, hallasz?-kapcsolgatta a rádióját a főnök. Az NBH-s elvileg a gyakorlat irányítóinál tanyázott, logikusnak tűnt őt hívni.
-Na mi ez a szabályzatellenes rádióforgalmazás?-hallatszott a jellegzetes mély hang az éterből.
-Szabályzatellenes éles gyakorlógránát után szabályzatellenes rádiózás is megengedett!-ordított vissza Bordás.
-Akkor mégse a Sven Väth koncert hallatszódott fel idáig a Balaton Soundról, hanem tényleg robbanás volt.-hümmögött Ilcsik.-Elvileg gyakorlót kellett volna kapjatok.
-Azt tudom, de gyakorlatilag meg nem azt kaptuk.-próbálta lassabban elmagyarázni problémáját az ezredes.-Az egyik kocsink teljesen tropa lett!
-Itt mindenki azt mondja, leellenőrizték, hogy gyakorló muníciót osszanak ki az ellenségeiteknek.-jött a reakció pár másodperc szünet után.
-Nem nyitok vitát, mert itt egy kettényílt elejű Skoda demonstrálja, hogy nem sikerült jól ellenőrizniük!
-Nem tudom, bazmeg, biztosan rámentél valami bukkanóra!
-Én nem mentem rá semmilyen bukkanóra!-nyöszörögte Otyó, és próbálta felitatni az arcából szivárgó vért.
-Pedig tényleg mintha rámentél volna valamire!-vigyorgott rá Miklós-Meg is mutatom, hol!-felállt, és elindult visszafele az úton.
-Azonnal gyere vissza!-kiáltott rá Bordás-Amíg nem tisztázzuk, mi volt ez az éles gránát, senki nem megy sehová, alkalmasint futóvadnak, hogy kilőjék!
-Ugyan már, a... PICSÁBA!-a rendőr hirtelen elvágódott, egyenesen bele az útmenti árokba.
-Norbert, azonnal állítsanak le mindent!-ordított a rádióba a csapat vezetője.
-Miért, mi a baj?-nézelődött zavaros tekintettel Johnny, aki még mindig nem teljesen volt magánál.
-Emlékszel arra a fura sziszegő hangra, majd a csattanásra?
-A "PICSÁBA!" előtt, vagy azután?
-Előtte.
-Rémlik valami.
-Na, pont ilyen hangja van egy mesterlövészpuskának, ha nem a ravasz, hanem a cső felőli oldalon állsz.-magyarázta Mike.-Mindenki hasra, és irány az a pár bokor arrafelé!
-Ilcsik, válaszolj!!-ordítozott a háttérben a rádióval az ezredes.
-VALAKI JÖJJÖN IDE ÉRTEM!-rimánkodott Miklós az árokból.
-Legalább tudjuk, hogy nem létfontosságú szervet talált el.-örült meg Mike.
-Ezt honnan lehet tudni?-meresztette rá szemeit Juli.
-Úgy, hogy még él.-magyarázta a spontán tanár úr.-A mesterlövészek még sötétben se végtagra mennek általában, szóval ez meglehetős mázli.
-Mike, mit csináltál az éjjellátóval?-kérdezte Bordás.
-Visszadobtam a kocsiba, amikor kiszálltam. Égő autót közelről nem jó olyannal nézni.
-Kússzál vissza érte, kelleni fog. Valaki vadászik ránk, és jó lenne, ha nem csak ő látna ebben a rohadt sötétségben bennünket, hanem alkalmasint mi is látnánk őt.
-Megyek!
A következő pillanatban villanás látszott, sivító hang hallatszott, és Bordásék autója élénksárga fénnyel robbant darabokra.
-Bazdmeg, főnök, a helyzet fokozódik!-gurult vissza Mike-Ez valami komolyabb csúzli volt, mint amivel Otyóékat leszedték! Ilcsik mit mond, mindenki megőrült ott a központban, vagy csak mi keveredtünk véletlenül egy éles gyakorlat közepébe?
-Ilcsik nem válaszol.-rázta meg a fejét az ezredes.-Teljesen süket a rádió.

Főcím.

A magas, széles nyakú, tüskehajú alak a biztonság kedvéért belerúgott egyet Ilcsik elernyedt testébe, de az nem mozdult.
-Zárjátok be valami biztos helyre, majd később kitaláljuk, mit csináljunk vele!
Két társa - mindkettő benga nagy állat - közül az egyik tanácstalannak látszott:
-De főnök, ez egy sátortábor, itt nincsenek zárható helyek!

-Attila, nálam van mobiltelefon!-jegyezte meg halkan Juli.
-Milyen jó, hogy azt mondtam, hogy nem hozhatjátok magatokkal!-örült meg Bordás-Na, ide vele!
Tárcsázott.
-Halló, Dénes?

A langaléta Ilcsik sehogyse fért bele a tábori tűzhelybe, közismertebb nevén  gulyáságyúba. Pedig a két Benga megpróbálta mindkét irányból beletuszkolni, de nem ment.
-Le kéne vágni húsz centit a lábából, akkor beférne!-vélte az egyes számú Benga.
-Vagy a fejéből, nem?-röhögött fel a kettes számú Benga.
-Fúik, elnézést, hogy megzavarom a folklór-előadást.-szólt közbe Ilcsik, aki már pár perce magához tért, de ezt a tényt titokban tartotta, hogy kellőképpen felmérhesse a körülményeket.-Nem győztetek meg arról, hogy félnem kellene tőletek! Nem akartok inkább békében elengedni? Még bajotok esik!
-Mit pofázol, hát meg vagy kötözve, azt csinálunk veled, amit akarunk!-förmedt rá az egyes számú.
Az ex-rangert igazából szórakoztatta a két idióta táncos-komikus, de most már inkább elindult volna megkeresni Bordásékat. Megfeszítette magát, és kivetődött a szűk pléhkasztniból. Hátrafelé átgördült a bal vállán, közben talppal meglegyintve az egyes számú Bengát, aki egyből nekifordult társának, aki viszont épp fegyvert akart volna rántani. Nem estek el, a fegyvert tartó kéz is elindult felfelé. Az NBH-s összekötözött kezével ollóba fogta azt, és gyorsan kilencven foknyit fordult. Csont roppanása hallatszott. Amikor a kettes számú Benga fel akart volna kiáltani, ezt megakadályozandó kénytelen volt lefejelni őt. Kicsit megszédült: az ilyen lefejelős mozdulatok főleg a filmvásznon néznek ki jól! Azt azért érzékelte, hogy Egyeske ismét támadni készült, úgyhogy teljes erőből nekirohant, majd felhúzott térddel ugrott fel mellmagasságba. Mindketten felborultak, de a becsapódás csak növelte azt az erőt, ami a Benga mellkasát érte. Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik - és ez a bunyós is a földön volt.

-Értsd meg, Dénes, nem tudok senkit leküldeni Pásztorberénybe!-fortyogott Bokros-Biztos vagy benne, hogy nem csak ugratnak az embereid? Te elhiszed, hogy az éjszaka közepén éles fegyverekkel megtámadják őket a Balaton-felvidéken? De kik? Lejöttek a bakonyi betyárok a síkvidékre?
-Attilának valóban hülye humora van, de elég hitelesnek tűnt a telefonban.-ellenkezett az ex-tábornok.
-Úgy érted, hallani lehetett a hangján, hogy gondban van? Milyen profi az ilyen?
-Újoncokat vitt gyakorlatra, erre hirtelen kilövik a kocsijaikat, plusz az egyik újoncot. Szerinted mit kellene csinálnia, jógagyakorlatokkal helyreállítani a jin és a jang egyensúlyát?-az asztalra csapott.-Jól van: ha a Különleges Szolgálat épp nem ér rá, akkor szerzek magamnak saját kommandósokat!
-Persze, ők lesznek a KMCS-t Mentő Csoport. És ha őket is meglepik, akkor majd összeverbuválod a KMCS-t Mentő Csoportot Mentő Csoportot, mi?
-Nem ülsz olyan magas székben, hogy ne kelljen félned, ha most azt mondom: ezt egyszer még visszakapod!-sziszegte Kolonics, és kiviharzott az irodából.

-Azt mondja, egyelőre nem tud segítséget küldeni.-nyomta ki a mobilt Bordás.-Mivel tartok tőle, hogy ellenfeleink nem várnak ugyanott, ahonnan az előbb lőttek, hanem elkezdenek becserkészni bennünket, mozdulnunk kellene. Előbb Mike és én felderítjük, merre tiszta a levegő, aztán elhúzunk. Addig Otyó a parancsnok.
-Miért pont én?-döbbent meg a fiatal rendőr.
-Mert az elmúlt tíz percben te kérdezted vagy mondtad a legkevesebb hülyeséget. Most már ne rontsd el ezt az arányt!
És mint a mesében, a két kommandós hirtelen eltűnt a sötétben.

Ilcsik magában fortyogva sétált az országút mentén. A két hülyénél nem volt kulcs a bilincséhez, magától kinyitni nem tudta hirtelenjében, összekötözött kézzel meg nem szeretett volna tovább kutatni a sátortáborban. Egy autó fékezett mellette, a sofőr vidáman integetett. Mondani akart volna neki valamit, de a másik gyorsabb volt:
-Hát, komám, téged aztán jól megtréfált a ribanc! Velem is egyszer előfordult, hogy otthagyott kikötözve. Ezek a mai csajok..! Kérsz sört?
-Inkább azt szeretném kérni, hogy...
-Joint?

A terepruhás alak profi lehetett, de legalábbis profi cuccal pásztázta maga előtt a bozótot. Szerencsére Bordás épp oldalról látott rá, így nem fenyegette a veszély, hogy amaz kiszúrja az infravörös cuccal. De abban nem volt biztos, nem veszi-e majd észre, ha megpróbál közelebb lopózni. Az ő gépfegyverén hiába volt hangtompító, csak vaktöltényeket hoztak magukkal, úgyhogy nem is hozta magával. Ilyen távolságból meg hiába dobná belé a tőrt, a kevlármellényről lepattanna. Ha halkan nem megy, hát hangosan kell legyőznie! A fénygránátot óvatosan kibiztosította, és átdobta a fegyveres feje fölött. Az azonnal rámozdult - a robbanás helyére. Aztán persze rögtön megfordult, mert rájött, hogy inkább a dobó személyét kellene megtalálnia, de addigra már káprázott a szeme, az infravörös cucc meg vélhetően használhatatlanná vált. Amíg pislogva megpróbált újra látni, a következő fénygránát is megérkezett. Előtte robbant - közte és Bordás közt. Ismét megfordult, és olyannyira próbálta kitalálni, vajon van-e ott valaki, hogy nem vette észre, ahogy az ezredes nekifut, és ráveti magát.

A tusakodás nem tartott sokáig - a fickó közelharc-kiképzettsége igen messze állt a tökéletestől. De Bordás igyekezett nem elbízni magát: nem remélte, hogy egyetlen fegyveres az ellenfele, így akár ehhez az alakhoz is tartozhatott egy másik! Egy kis rádiózást azért megengedett magának:
-Mike, merre vagy?
-A domboldalban, majdnem a tetején. Te voltál a tüzijáték? Felkeltetted az érdeklődésüket, bevágódtak a terepjáróba, és elindultak lefelé.-jött a válasz-Ezért marhára érdemes volt laposkúszásban feljönnöm ide!
-Indulj vissza a kilőtt kocsijainkhoz! Otyó! Otyó, itt vagy?-suttogott tovább a rádióba.
-Igen, Mesterem!-jött a válasz, jóval vidámabb hangszínnel, mint amilyenre közvetlenül az autók kilövése után futotta a fiatal sráctól.
-Azonnal menjetek el a kocsijainktól, túl könnyen rátok találhatnak!
-Már nem fognak!
-Mi?!-döbbent meg egyszerre Bordás és Mike.
-Pár perce ránktörtek ketten, de lefegyvereztük őket. Látnotok kellett volna Julit, úgy alhason rúgta az egyiket, hogy az egyből kilistázta a mai étrendjét!
-Nos... gratulálok!-szólalt meg az ezredes.-Azért ne lankadjon a figyelmetek, szerintem többen is vannak! Elindulunk visszafelé.

A már csak enyhén füstölgő kocsironcsoktól tíz méterre tényleg ott feküdt két terepruhás alak, hibernált állapotban.
-Ügyes.-füttyentett Mike.-Ha így megy tovább, elkezdhetünk félni, hogy bennünket, drága profikat lecserélnek ezekre a teszkógazdaságos rambókra!
-Teszkógazdaságos a nénikéd!-grimaszolt Johnny.
-Rambó a nénikéd!-fintorgott Juli is.
-Mi van, te ismered a nénikémet?-vigyorgott a kommandós-Ez dícséret volt. De kicsit jobban meg kéne kötözni őket, el ne vándoroljanak, ha magukhoz térnek!
-Nincs több kötözőanyag, elhasználtuk Miklósra.-rázta meg a fejét Johnny.
-Ilyes súlyos a sebe?
-Nem arra kellett, hanem a szájára, mert állandóan sikított a fájdalomtól. 
-Ki kell hallgatnunk a támadókat; meg kell tudnunk, kik ők, és mit akarnak!-jelentette ki Bordás ellentmondást nem tűrő hangon. Nem mintha bárki is ellent akart volna mondani, hiszen teljesen logikusnak tűnt, amit mondott.-Hálistennek most már van éles fegyverünk nekünk is, nem szarnak ránk a verebek.-nézett bele az egyik géppisztoly tárjába, ami a két elalélt támadótól biztos távolban hevert. Visszapattintotta a helyére, és csőre töltött.

Csakhogy még egy csőretöltés hangját is hallani lehetett, alig fél másodperccel később. Bordás és Mike reflexből a hang irányába fordult, de nem tudtak elég gyorsak lenni. Mindketten egy-egy golyóval lettek gazdagabbak - a combjukban.

-Mielőtt valaki rosszra gondol: azok a golyók nem azért mentek oda, mert nem tudok rendesen célozni, hanem pont azért, mert tudok.-szólalt meg az újabb támadó.
-Maga rohadék, ezért még meglakol!-sziszegett Mike. Szerencsére a golyó inkább csak súrolta a combját, nem érintett mélyebb, erekkel bőven ellátott területet. De azért piszkosul fájt!
-Ne morogjon, vegyen példát a barátjáról, akinek egy rossz szava sincs, pedig ő is ugyanoda kapta!
-Szerencsére a falábamba lőtt, nincs miért sziszegnem.-tréfálkozott Bordás, bár azért szintén összeszorított fogakkal.
-Ezredes úr, magának nem a lába van fából, hanem a...
-Füle?-próbálkozott Johnny.
-Ez jó - a füle, ez jó!-örült meg a fegyveres az újabb poénnak-Kár, hogy le kell mészároljak egy ilyen jó hangulatú úttörőcsapatot; nagy kár, mert így együtt akár saját műsorunk is lehetett volna a Comedy Centralon!
-De hát miért öl meg?-csattant fel Juli.-Jogunkban áll tudni, miért halunk meg!
-Ez még jobb poén!-röhögött fel szó szerint a fegyveres.-Nézze, nekem ügyvédi diplomám van, ha azt mondom, nincs ilyen jog a törvénykönyvekben, akkor nyugodtan elhiheti!
-Csak így lelő, mint a kutyákat?-próbálkozott az időhúzással Otyó is.
A fegyveres kicsit leengedte a pisztolyt - de csak nagyon kicsit.
-Mit gondolnak, hol vannak, valami amerikai filmben? Ahol a gonosz mindig monológot tart a motivációjáról és a terveiről, a/ hogy a néző és a jó szereplő is mindent megértsen, ne kelljen gondolkodnia, és b/ hogy közben a főhős közbeléphessen, és megmenthesse a helyzetet? Ez itt Magyarország, itt egyszerűen csak le lesznek lőve!-azzal felemelte a piszolyt, és...

Lövések hallatszottak. A fegyveres egy hang nélkül, vérző fejjel dőlt a fűbe.

-Faszomba. FASZOMBA!!-ordított Ilcsik-Ez ugyan Magyarország, de én Amerikából jöttem, úgyhogy rám vonatkozhat ez a "főhős mindenkit megment a gonosz monológja alatt" sztori, jó?!
-Legjobbkor jöttél!-állt nehezen talpra Bordás.
-Én mindig a legjobbkor jövök!-jelentette ki a titkosszolga.
-Neked meg mitől csillog így a szemed?-nézett rá Mike. Közelebb lépett, és elképedt:-Te be vagy nyomva?

-Szóval kettőt lefegyvereztetek, másik kettőt meg megöltétek?-hitetlenkedett Kolonics a telefonban.-Még jó, hogy csak gyakorlatra mentetek, nem valódi háborúba!
-Dénes, ezek nem cserkészek voltak, és nem tévedésből lőttek ránk!-szólt rá Bordás.-Ezek tudták, kik vagyunk, vártak ránk, és még a felszerelésük is megvolt ahhoz, hogy ha nincs szerencsénk, úgy öljenek meg bennünket, hogy észre se vegyük! Kik ezek? Nekem azt mondták, ez Veszprém megye, nem Texas!
-"Csak így lehet ez a hely a végén valami..."-kezdte volna énekelni az ismert slágert Johnny, de Ilcsik olyan csúnyán nézett rá, hogy inkább abbahagyta.
-Ezt ne, jó?-tette hozzá az NBH-s.-Se most, se máskor!
-Szóval akkor megoldottátok a helyzetet, nem?-kérdezte az ex-tábornok.
-Úgy gondoljuk, de persze nem lehetünk biztosak benne.-válaszolt Bordás.
Ekkor a távolban tompa durranás hallatszott, majd sivítás.
-Bazdmeg, fedezékbe!-kapott észbe azonnal Ilcsik.
Johnny meg akarta kérdezni, hogy miért, de ekkor az egyik autóroncs még kisebb darabokra robbant, mint amilyenekben addig volt.
-Merre?!-ordította Otyó.
-Bármerre, csak innen el!-kiáltott vissza Mike, miközben ha görnyedten is, de megpróbált talpon maradni.-Valószínűleg a roncsokat lövik, szóval ha eltávolodunk, akkor kisebb eséllyel találnak meg. Legalábbis, amíg még sötét van.
-Hallod ezt?!-üvöltött Bordás a mobilba.-Dénes, nincs vége, megint támadás alatt állunk! Küldj azonnal valakit! Sőt, ne valakit: mindenkit!
Az ex-tábornok nem ellenkezett:
-Megteszem, amit tudok! Próbáljatok kitartani, de szerintem most már annyi robbanást hallottak a környékbeliek, hogy nem lesz nehéz fegyveres erőket keríteni a dolog elsimítására!
Ekkor újabb gránát csapódott be, a két kocsironcs és közöttük felúton. Igyekeztek kilépni, de Bordásnak és Mike-nak a combján, Miklósnak a hátán volt sérülése, Otyó pedig a fejét nem tudta egyenesen tartani. Úgy néztek ki, mint valami Monty Python jelenet, csak egyiküknek sem volt kedve röhögni a helyzeten.

Egy jókora tisztás szélére értek. A profibbak egyből megtorpantak, de nem mindenki volt ilyen elővigyázatos: Miklós nekilódult a mező túlsó oldala felé. Alig tíz méterre tőle egy újabb akna robbant, a földre taszítva őt.
-A francnak nem helyeztettem át magam a kerülethez!-ordította félig süketen és vakon, miközben megpróbált feltápászkodni.
Ilcsik berohant érte a mezőre. Ha nappal lett volna, ez egyet jelentett volna a halálos ítélettel, de most éjszaka volt. A vállára kapta a duplán sérült rendőrt, és visszafutott vele a fák közé.
-Arra mintha láttam volna egy dombot!-mutatott valamere.
-De pont arról lőnek!-okvetlenkedett Juli.
-Csak találomra szőnyegbombáznak.-legyintett a százados.-Arra számítanak, hogy az út felé futunk,  de álmukban se fog eszükbe jutni, hogy pont feléjük megyünk. És ha a domb takarásában leszünk felőlük nézve, akkor lőfegyverrel se fognak elérni bennünket!
-Fáj mindenem, de nincs jobb ötletem.-helyeselt Bordás.
-Oké.-bólintott Ilcsik.-Minden sebesült mellé álljon egy nem-sebesült, és a bokrok takarásában irány a domb! Ha sivítást hallunk, akkor jön a gránát, de nem futkorászunk, hanem lelapulunk, és reménykedünk, hogy nem a fejünkre hullik. Ha nem lapulnánk, a robbanás fényében megláthatják, hol vagyunk, márpedig az aknákkal be tudnak lőni a domb mögé is, akkor meg lőttek a rejtekhelynek. Szóval kivételesen tényleg mindenki azt tegye, amit mondok!

Nekiindultak.

-> Itt folytatódik

"Tűzvonalban", karakterek, helyszínek, alaphelyzetek © Fonyódi Tibor, FilmArt, Magyar Televízió.
Képek: mivel a hogyvolt.blog.hu-n nem találtam megfelelő képeket, ezért kénytelen voltam a CGI (Computer Generated Imagination - számítógéppel készített képzelgés) eszközéhez nyúlni :)