Van egy közmondás, mely szerint "a verset írják, a szobrot faragják, a zenét... szerzik". Ez nagyon sokszor akaratlanul jön össze, sőt, akár a véletlen műve is lehet, hiszen nincs olyan sok hang még egy fullos templomi orgonán se, hogy végtelen számú zenét lehessen alkotni belőlük! Máskor viszont az van, hogy... szóval a fene tudja, máskor mi van.

A Szellemirtók (Ghostbusters) első részének zenéjére szerintem mindenki emlékszik. Bár maga a film emlékeim szerint csak '88 körül érkezett meg a honi mozikba, a zene az eredeti megjelenés környékén - 1984/85 - már slágernek számított minden házibulin, no meg a rádió kívánságműsoraiban. Erről van szó:

Mi itt a Nagy Medencének ezen a partján persze nem voltunk tisztában azzal, hogy odaát a Billboard tizes listáján kicsivel korábban szerepelt egy ilyen szám (mely a hatodik helyig jutott):

Namármost ez az "áthallás" olyan erős volt, hogy az utóbbi dalt szerző Huey Lewis beperelte az előbbit jegyző Ray Parker Jr.-t. Végül peren kívüli egyesség lett a dologból, úgyhogy a szám tovább emelkedhetett a világsláger státusz felé (Parkernek ez lett a legnagyobb sikere, Lewis viszont csinált jópár másikat is, míg ezt a számát csendben elfelejtették). Ellenben amikor Huey Lewis sok-sok évvel később, 2001-ben a VH1 műsorában beszélt az ügyről, Ray Parker Jr. visszaperelte őt, mondván, hogy ezzel a tettével megszegte az egyességüket. Lehet, hogy a végén még az eredeti szerző fog fizetni annak, aki "lenyúlta" a számát?

Hasonló meglepetésként ért a következő "áthallás" is. A blogban párszor már jeleztem, hogy a Commodore 64-esre írt zenék soha el nem múló kedvenceim lesznek, különösen a Last Ninja 2-é, mely tökéletes "soundtrack" volt egy tökéletes játékhoz. Persze az feltűnt, hogy a zenék stílusa nem állandó, illetve az is, hogy néhány év múlva a játék gyártója kiadott egy "remix"-et, melyből egyes zenék eltűntek. Például ez:

Az eltűnések egyik vélelmezhető okát viszont jóval később tudtam meg: az Office nevű szint aláfestése gyakorlatilag egy Tangerine Dream szám volt:

A TD-ről persze hallottam már - az "elektronikus zenék Pink Floydja" státuszban tartottam számon őket -, csak hát én akkor épp gitártépős korszakomban voltam, ezért alaposabb megismerésük elmaradt, és ezt a számukat nem ismertem. Azon viszont jót vigyorogtam, hogy egy interjúban, amikor megkérdezték őket, nincs-e kedvük számítógépes zenékhez soundtrack-et írni, azt mondták, hogy szerintük a muzsikájukhoz nem illik az, hogy valami joystick irányította figura izeg-mozog egy képernyőn. Ha tudták volna, hány ember izgette-mozgatta már azt a figurát a képernyőn addigra erre a számukra! :D

Hozzá kell tennem, hogy bár más khm... kölcsönvétel is volt az eredeti Last Ninja 2 soundtrack-ben, azok így is remekművek voltak - az eredeti darabjait pedig senki és semmi se fogja kiütni kedvenc Commodore zenéim listájának csúcsáról!