Kérdezték páran, miért nem írtam már jó ideje semmit a blogba: nos, fáradt vagyok, kimerült... és még pár szinonímát ide bírnék írni róla. Megmondom, mit csinálnék szívesen: üldögélnék Pest talán leghangulatosabb parkocskájában, a Károlyi-kertben, és olvasnék, vagy nézegetném a felhőket, gyönyörködnék a környező épületek homlokzataiban...
Bár ez a panorámakép nem igazán adja vissza a hangulatot (lévén csak egy körsvenk az egyik padon ülve), ez a park számomra mindig olyan volt, mintha nem is Pesten lenne, hanem mondjuk Párizsban. Már a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján is, amikor dédi és nagyi először hozott ide, döbbenetként éltem meg, annyira más volt, mint a város többi, háztömbök közé zárt tere. Azóta említett terek még jobban leépültek, de a Károlyi-kert szerencsére virágzik. És ennek fő oka nyilván az, hogy nem teljesen nyílt létesítmény: csak pár kapun közelíthető meg, meghatározott nyitvatartási időben. Nem csak gondozzák, de vigyáznak is rá. Lehet, hogy ezt kéne csinálni többi közparkunkkal is?
Nno, mindenesetre ha óraszámra ülhetnék itt, mondjuk egy wifis notebookkal, lehet, hogy blogot is több kedvem lenne írni :)
PS: Aki szép képeket szeretne látni a kertről, annak a Csak a szépre! blog vonatkozó oldalát ajánlom.
Ez megy most