Nem szándékozom elvenni a "Csak a szépre" blog kenyerét, de korábbi elhatározásomnak megfelelően időről-időre átmegyek turistába, hogy úgy lássam a várost, mintha először járnék benne. Ez egyrészt jó szórakozás, másrészt általában meggyőz arról, hogy nem is olyan rossz a helyzet, mint azt a blog.hu egyes kommentezői gondolják. Nem keresek különleges képkivágásokat, nem mászom fel a másfeledik emeleti párkányra, hogy három óra várakozás után - de csakis a holdtölte utáni negyedik napon -, különleges objektívvel, HDR utómunkával művészi produktumot tölthessek fel a fotófanyalgós fórumokra, hanem egyszerűen csak megyek, és ha látok valamit, lenyomom a gombot. Mesélni se mesélek, hiszen egy turista csak ritkán azonos az idegenvezetővel :)

A pesti belvárosról az átlagembernek a Kossuth Lajos utca - Rákóczi út szmogcsatorna, a galamb- és hajléktalancenter Ferenciek tere, és a matyóhimzéses-pubos-nightklubreklámozóemberes Váci utca jut eszünkbe. Én pont ezért örülök az új főutca programnak, melynek során a Kecskeméti utca - Károlyi Mihály utca - Petőfi Sándor utca - Bécsi utca - Október 6. utca útvonalból megpróbálnak egy olyan sétálóutcát létrehozni, amilyen egy Budapest méretű és történelmű városnak kijárna. Ez persze biztosan fájni fog az autósok egy részének, másrészről viszont egy rakás olyan helyet tesz majd kultúráltan megközelíthetővé, ami ma kiesik a turisták és/vagy csavargós hangulatú helybeliek látóköréből. Mint mondjuk az Ybl Palota, melynek nemrég lefedett átriuma fent látható. A ház egyéb részei is szépek; nekem különösen tetszett a lépcsőház, csak ott nem tudtam fotózni.

De a Károlyi-palota is irtó klassz, az udvarára bemenni (lásd fent) kész időutazás (ebben hasonlít a kertjére - mintha egy másik helyen, másik időben lennénk!).

A Kammermayer Károly tér nincs rajta az új főutca útvonalán, pedig ha itt autók helyett közösségi tér lenne, teraszokkal, tiszta párizsi vagy barcelonai hangulata lehetne. Ehhez persze először kéne egy nagy földalatti parkolót csinálni a közelben, a helybeliek és itt dolgozók kiszolgálására.

Az innen induló utcák hangulata sem tipikusan az, mint ami az "ötödik kerület" szókapcsolatról eszünkbe szokott jutni. Ha ezeket a házakat Párizsban vagy Prágában látnánk, elolvadnánk - itt meg eléparkolunk és továbbrohanunk.

Némi felújítgatás ráférne erre a környékre, de amúgy jópofa ez a sikátor-szerű hangulat a Vármegyeháza (balfelé) oldalán. Olyan igazi össze-vissza "XIX. századiság" sokszáz éves utcák nyomvonalán, annak persze minden hátrányával (szűkség, fény hiánya - nem is akarnék itt lakni emiatt) együtt.

A bejegyzés végén egy "csak úgy" fotó a Váci utca déli szakasza mellől, egy díszes lámpával. Nem tudom miért, de a szűk, árnyékos utcákban való bolyongás közben jó dolog ilyen részleteket felfedezni...