Az egyik legjópofább tömegközlekedési eszköz, amin valaha utaztam, a Lausanne-i kettes metró volt. Ez eredetileg egy sikló volt, aztán kettő lett belőle (pontosabban másfél: a forgalmasabb szakaszon a meglevő vágány mellé építettek még egyet, amin a másiktól függetlenül ingázott egy kocsi), aztán előbb az egyikből, majd a másikból is fogaskerekű lett, manapság pedig vezető nélküli, gumikerekű izék fuvarozzák az utasokat a jócskán meg is hosszabbított vonalon. Tulajdonképpen utóbbi hosszabbítás óta lett igazán metró a vonal, amire a város büszke is, hiszen ilyen lakosszám mellett viszonylag kevés településnek van metrója.
Amikor 2006 januárjában ott jártunk, még fogaskerekű mivoltában élvezhettük ki az üzemet: a belvárosi fennsík (Flon) és a pályaudvar (Gare CFF) közt egy egykocsis jószág ingázott fel-alá, mellette Flon és a Genfi-tó partján levő Ouchy közt pedig mozdony+személykocsi+személykocsi összeállítású vonatok jártak. Az egész nem volt túlságosan hosszú, talán másfél kilométer, de mivel elég meredek volt, pluszban a belváros alatt alagútban ment, nagyon jópofa volt:
Korábban már tettem fel róla pár tíz másodperces videócskákat, de ezúttal egy hosszabbat vágtam össze, pániktévésen szólva "azelőtt még sosem látott felvételek" felhasználásával :)
Azt csak nemrég tudtam meg, hogy ezeket a kocsikat nemrég szétvágták, mivel több kísérlet is kudarcba fulladt azügyben, hogy új otthon találjanak nekik. Kár, mert nem voltak rossz állapotban - bár tizenöt évvel öregebbek voltak, mint a mi "svábhegyi piros teheneink", utazni jobb volt velük.
Ez megy most