Már hónapok óta írni akartam tavaszi drezdai kirándulásunk nem-villamosos élményeiről, de hol szimplán lusta voltam, hol pedig a Táj-Kert írt a témáról - ráadásul a cikkhez Aesculus elkérte a címötletemet is :) Mivel az ő bejegyzése avatottabban körbejárta a történetet, mint én valaha is tudnám, inkább csak benyomásokról fogok írni. Legalábbis az első bejegyzésben, mert továbbiakat is tervezek.
1987-ben az éppen felújítani kezdett Arany Prágából érkeztünk Drezdába. Az "éppen felújítani kezdett" azt jelenti, hogy ott éppen akkor kezdték el azt az átfogó renovációs programot, ami Budapesten azóta is elmaradt: gyakorlatilag minden fel volt állványozva, alig láttunk valamit abból, amire a képeslapok alapján számítottunk. Ennek ellenére szép volt. Drezda ehhez képest kultúrsokkal fogadott (a kép innen származik):
Oké, a gömbölyű Wartburg helyett valószínűleg szögletesek álltak körülötte, de alapjában véve azt láttuk a Residenzschloss-ból, amit az angolszász légierők meghagytak belőle. "Mementó" - ezt a szót használtuk a jelenségre, amivel az elkövetkező hetek során még többször találkoztunk az NDK-ban. Mivel a romok környezete nem volt elhanyagolva (tessék megnézni az előtérben azt a színes díszkövezetet például), pár száz méterre pedig a kincstárban olyan műkincs-csodákat láttunk, hogy ihajj, elsősorban nem a pénzhiányt sejtettük a "leromboltan meghagyás" mögött, hanem a nevelést-emlékeztetést. 2010-ben aztán rájöttem, tulajdonképpen jól döntöttek, hogy nem állították korábban félig-meddig helyre a palotát, hanem inkább megvárták, amíg normálisan megcsinálhatják (főleg belülről, értelemszerűen):
Azért ez egy újabb kultúrsokk, nem? Tudtam jól, hogy ez történt itt a rendszerváltás óta, de mégis, csak amikor élőben láttam, akkor értelmeztem újra egy csomó dolgot a budai várral kapcsolatban. Mert hát nehéz nem párhuzamot vonni... De mindegy, ez "csak" egy palota, a feeling viszont folytatódik, amikor látsz egy ilyet:
... és az jár az eszedben, hogy itt annak idején egy füstös homlokzatot láttál, a mögötte levő emeletek nélkül, most meg Kempinski szálloda van benne (Taschenbergpalais). Ahol pedig némi susnya közepén állt pár méternyi rom:
... ott egy élettel (és turistákkal) teli, színes barokk teret találsz:
Persze a templom is megvan, gyakorlatilag nulláról újraépítve - csak a kormos (fekete) kövek eredetiek:
Amilyen kultúrsokk volt Drezda 1987-ben a romokkal, ugyanannyira kultúrsokk ma is, az elveszett, majd visszaépült belvárosi tömbökkel. Persze kontrasztként meg kell említeni, hogy a Zwinger '87-ben is szép volt (körülbelül akkor fejezhették be a helyreállítását), a Semperoper-t pedig már korábban visszaépítették, és azt sem szabad elhallgatni, hogy a régi-új palotáktól párszáz méterre néhol ma is üres grundok, illetve panelházak állnak. Ilyen kontrasztot még Berlinben se láttam, pedig ott is két város van ma egy nagy helyett! Az is eszembe jutott, hogy elkészítem a fordított "régen és ma" képpárok "előtte..." felét:
Valaki ráfotosoppolhatna egy nagy táblát "itt barokk belváros épül, benne légkondicionált lakások vásárolhatók a következő internet-címen..." felirattal :) Az újjáépült Frauenkirche rajongóinak pedig itt egy olyan panoráma, amin kedvencük rendesen látszik:
Ezen a képen tényleg nem sok régi épület látszik, de ezt senki nem mondaná meg ránézés alapján. Néhány év múlva pedig már nem is lehet ezt a képet így elkészíteni, mert addigra az előtérben várhatóan további régi házak fognak állni...
Ez megy most