A sorozat végén pár olyan darabot mutatnék, amit a bejegyzések sikere által kiváltott újabb turkálás során találtam meg.
A legkellemesebb meglepetés ez volt: életem első saját krómdioxid kazettája! És szerintem máig a legszebb kazik egyike, amit valaha láttam. Talán mert gyakorlatilag megfordította a kukucskálóablak szerepét, illetve a sötét színek és az arany felirat is jól megy egymáshoz. Egyébként általánosban kaptam osztály-karácsonyi ünnepségen; tudjátok, amikor mindenki kihúzza egy osztálytársa nevét, és akkor is vesz neki valamit, ha azt se tudja, az illetőnek hány feje van. Namármost ez viszont marha jó ajándék volt, krómdioxid kazetta a nyolcvanas évek közepén, csak úgy!
Ez szintén döbbenet: a John Player Specials tudtommal egy cigimárka, amit mi csak Forma-1-es versenyautókról ismertünk (Lotus-JSP: Mansell, Senna... megvan?). Hogy miért gyártottak a márkanév alatt kazettát, az rejtély. Talán valami "repi" cucc lehetett, ami valahogy eljutott a Bartók Béla úti Keravillba, ahol megvettem..? A neten keresgélve látszik, hogy nyomták ezt a cégnevet noname rádiókra is, szóval tényleg valami promóciós dolog lehetett.
Ezen is meglepődtem: a dyras fejhallgatónkra emlékszem, a dyram (ugyanezekkel a karakterekkel, csak az utolsó betű volt más) videónkra is. De hogy dyras kazettám is volt... Pedig milyen egyedi, még bele is van dombornyomva a márkanév a műanyagba :)
Viszonylag egzotikusnak mondható eme Samsung kazi kinézete is. Szépnek azért nem mondanám, de igazi patrióta darab.
Mivel nagyjából kimerítettem a fiók tartalmát, a sor végén a kazetták funkciójára, tudniillik a zenék tárolására térnék rá, két műsoros kazi képével. Nem kimondottan ritkaságok, de azért biztos nem túl sok van belőlük itthon :)
Amennyire emlékszem, a "Rock from the heart of Europe" egy osztrák tehetségkutató végeredményeként megjelenő válogatás volt, amit a magyar Classica együttes miatt vettem meg. Szegények, hányszor veselkedtek neki a lemezkészítésnek, de valahogy soha nem jött össze nekik (szerény nyomott véleményem szerint az énekesekkel volt a gond; akkoriban gyakorlatilag azt gondoltam, hogy bár rockénekesből akad az országban, ha nem is sok, metálénekes gyakorlatilag nincs). Amikor ez a kazetta megjelent (volt persze bakelit és CD is), még biztos azt hitték, hogy "ők lesznek az új Malmsteen" :(
A Hear'n Aid a heavy metál/hard rock világ válasza volt a Live Aid-re és a többi zenei adománygyűjtő akcióra. És ezt nem gúnyosan kell érteni, hanem komolyan: a Ronnie James Dio által öszeszedett, nem kispályás csapat egymillió dollár körüli összeget szedett össze az afrikai éhezők javára. Úgy döntöttem, ezt a mai bejegyzést az "album We are the world-jével", a Stars-szal fejezem be:
Folytatás: ha lesz kedvem, akkor videókazikkal... majd! :)
Ez megy most