Mostanában szerepelt pár ködös kép és videó itt a blogon, de az ehhez fűződő legszebb élmény kimaradt: az, ahogy a túlpart fotózása közben egyik percről a másikra "eltűnt" a Vár. Alapjában véve a karácsonyi villamost fotózni mentem Ákos barátommal, és amíg az fordult egyet, lementünk a Lánchíd tövébe. Már ez is elég látványos volt: a víz fölött pár méterrel ugyanis vékony ködtakaró húzódott:

Ez nem kimondottan ritka jelenség, úgyhogy a megfigyelése helyett nekiálltam panorámát csinálni a Várról. Ez több fotó készítését jelenti, és ahogy balról jobbra haladtam, mintha egyre homályosabb lett volna a kép:

Ekkor még nem volt vészes, de amikor készíteni akartam egy második sorozatot is (az elsőt nem éreztem jónak), akkor már észrevehetően, pillanatról-pillanatra vastagodott a fátyol, míg hirtelen csak ennyi maradt a Szilágyi Dezső és a Batthyány térből:

És nem csak ránézésre volt olyan, mintha Omega-koncerten beindult volna a füstgép, hanem még a szaga is olyan volt! Fel is adtam panorámakészítési terveimet, és inkább csak gyönyörködtem abban, ahogy a vastagabb és még vastagabb ködgomolyagok üldözték egymást körülöttünk. A fenti kép készítése után egy perccel már ennyit se lehetett látni a túlpartból, csak nagy sötétséget, és a Lánchíd is csak félig volt meg. Igaz, ennél érdekesebb volt, hogy a Gresham-palota se látszott, pedig az mégiscsak közelebb volt, és folyó se volt útközben...

Újabb pár perccel később aztán megnyugodhattunk - mégse lopták el a túlpartot :) Visszamentünk a villamosmegállóba, és továbbálltunk, úgyhogy a bónusz kép már a Szabadság hídon készült, melynek hidegfehér színe másféle hatást csiholt ki a ködből:

A kép a Fővám térnél készült, a híd nagy része itt se látszott. Sőt, a telibe megvilágított turulokat, és a címert is hiába keressük rajta... Kár, hogy eddire kockára fagytam, mert egyébként szívesen maradtam volna ezt fotózgatni, de így inkább hazavillamosoztam, bízva abban, hogy csak látszat szerint nem vezet sehová a híd :)