Odakint már órák óta durrogtatnak, és egyelőre még nem az újévi lencsefőzelék miatt; épp morogni kezdtem volna, hogy mit zajong a sok hülye, aztán rájöttem, hogy régen én is zajongással búcsúztattam az óévet. Persze nem petárdázással, mert az régen is zavart (és megijesztett), de huszonharminc éve apai nagymamám mindig kivitt bennünket trombitálni az utcára, és valahogy tényleg hozzátartozott a feelinghez. Valamikor délután szépen felöltöztünk, felültünk a négyes buszra a Gyöngyösi utcában, és bementünk a világhírű bolthálózatról elnevezett Marks & Engels terekre (mikor melyikre). Valahol az utcán vett nekünk egy-egy papírtrombitát, onnantól kezdve addig tülkölhettünk, amíg kellően át nem fagytunk a hidegben (ami valószínűleg jó sokára történt meg, mert a nagy fújdosástól kimelegedtünk). Meg nem tudom érteni, mi volt a jó benne, de imádtuk! Csak fújtuk, fújtuk... Persze hazaérkezés után nagyi ügyesen eltüntette a sípokat a trombitákról, mielőtt még ott is folytattuk volna a tülkölést :)