Mostanában ritkán járok Bécsbe, de azt természetesen figyelemmel kísértem, hogy az osztrák főváros vasúti (és pályaudvari) hálózata igen komoly átalakuláson megy át. Konkrétan az utóbbi tíz évben mindig volt valami kis változás abban, hogy a pesti vonat hogyan futott be a Westbahnhofra: egyszer kicsit errébb voltak a vágányok, mert ott ástak valamit, aztán kicsit arrább, mert ott építettek valamit, aztán már nem teljesen délről kerülte meg a várost, hanem a Südbahnhof mögött, és egy új építésű íven tért rá a régi nyomvonalra. Bár alapvetően majdnem mindig a Westbahnhofra érkeztem, néha a Südbahnhofot is használtam, például amikor megszűnt (vagy korábbra került? régen volt) az a délutáni vonat, amivel értelmes időben haza lehetett jutni a késő esti Dacia helyett: az ember innen elment Győrig, onnan pedig valami sima belföldi cuccal tovább. Máskor, amikor kocsival hoztak, és itt tettek ki, itt vettem tömegközlekedési jegyet, itt reggeliztem valamit. Egy dolgot nem nagyon csináltam itt: fotót. Egy nagy betonhodály volt a Südbahnhof, egyik oldaláról indultak a vonatok délre, a másikról keletre (igazából két pályaudvar épült egybe)... egyátalán nem tetszett. Így esett, hogy nem tudok saját képet mutatni, hogy mi volt régen ennek a gödörnek a helyén:

Persze nem csak simán romboltak, mint a Nyugati pályaudvar terézvárosi oldalán álló öreg vasúti épületeket: a jövőben már nem lesz szükség a két, egymáshoz képest derékszögben álló pályaudvarra, mert a kettő közt lesz egy hatalmas központi valami, ami kiváltja őket.

Ebből most még csak az építkezést lehet látni, melynek volumenéről az jutott eszembe, hogy ránézésre Budapesten az elmúlt harminc évben összesen nem mozgattak meg ennyi földet, nem építettek be ennyi betont...

A keleti vonatok peronjának déli vége ideiglenesen megmaradt, ide futnak be mindenféle helyi és regionális vonatok (Bécsnek Pozsony és Győr is elővárosa, úgyhogy ez nemzetközit is jelent a szó régi értelmében). Kimondottan megdöbbentő élmény vonattal megérkezni ide, mert mielőtt beérünk a peronokhoz, kilométereken át építkezést, új oszlopokat, leendő hidakat és technikai épületeket látunk:

A földhalmok és félkész hidak helyén régen fűtőházak, műhelyek voltak, vonatokat tároltak és csutakoltak; gondolom ezek a dolgok nem szűntek meg, hanem valami jobb, korszerűbb helyre költöztek (talán Meidling előtt azt láttam a vonat ablakából?). Nálunk meg a fejlesztési ötletek mindig csak odáig terjednek, hogy tolják hátrébb a vágányokat a Nyugatiból, és csináljanak a csarnokból múzeumot vagy rendezvényközpontot, mert Párizsban vagy Madridban láttak valami hasonlót - a vonattal utazók meg gyalogoljanak kicsit többet a hajléktalantanyák mentén.

Na mindegy, próbáltam képeket találni azokból az időkből, amikor még egyben megvolt ez a pályaudvar, de úgy tűnik, hogy még ha valami mozdony meg is tetszett (például ez a nem tipikus festésű 1014-es), nem sétáltam át a másik peronra, hogy ne lógjon bele az oszlop a képbe, hanem onnan kattintottam egyet, ahol épp álltam:

A csarnokot pedig - melynek légterében a plafonra lógatott monitorokon szemek pislogtak, idegesítő csattogó hangok (óramutató kattanása, vagy valami ilyesmi) kíséretében, gondolom művészi célzattal - végképp nem fotóztam, csak amennyire belógott az előtte megálló villamosok mögé - itt például az előtetőn levő "B A H N H O F" felirat látszik belőle :)

Ezzel a bejegyzéssel egyébként nem azt akartam jelezni, hogy hiányozni fog a bécsi Südbahnhof, csak kicsit elméláztam azon, hogy ami eleve jó volt, az máshol még jobb lesz, míg... Na mindegy, inkább lezárom ezt a bejegyzést egy naplemente előtti peronvégi képpel, valamikor tíz évvel ezelőttről:

UI: Amikor először hallottam a leendő bécsi központi pályaudvar tervéről, "Hauptbahnhof" helyett "Wien, Europa-Mitte" néven emlegették. "Bécs, Európa-Közepe" - csak lazán, csak szerényen :)