A Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozaton a BKV már évek óta részt vesz; idén annyi változás volt, hogy a ferencvárosi remiz helyett a kelenföldit ismerhették meg az érdeklődők. Az ingatlan jellegű látnivalókon túl a kiállított és ráhordó járművek is megértek néhány kattintást, különösen a régi buszok, melyeket idén ritkábban láthattunk:

A két Ikarus közül ez volt az öregebb: a Miskolci Városi Közlekedési Zrt. 31-esét 1959-ben építették. Érdekes módon bár nem rémlik, hogy valaha is láttam volna gyerekkoromban ezt a típust, manapság van vagy fél tucat működőképes belőle, plusz nem kevés megőrzött roncs, amiből még akármi lehet. Ez a jármű ment néhány kört utasokkal, de annyian voltak rajta, hogy inkább kihagytam (nem volt nagy áldozat, Miskolcon már mentem vele:). Azt mindenesetre jól érzékeltette a helyzet, hogy az Ikarus 30-as/31-es miért nem volt túlzottan kedvelt a Fővárosi Autóbuszüzemnél (és vélhetően az utasoknál sem). Viszont múzeumi darabként annyira jó volt látni, sok mosolygós ember szállt le róla :)

Számomra az előbbinél is kedvesebb volt ez az Ikarus 180-as, amire viszont nagyon is jól emlékszem kiskoromból. Sajnos vele most nem lehetett menni, de talán még idén lesz rá lehetőség - ismét, mert korábban szállított ő is utast, csak talán lejártak a papírjai?

A remiz oldalsó kis udvarán járműkiállítás volt, a szokásos pályacsengőt nyomogató gyerekekkel, és az őket irigylő apukákkal :) A nosztalgiakocsik cserélődtek, attól függően, hogy épp melyik ment egy kört a Deák térre vagy a Batyira - de tulajdonképpen a jobb oldali Combino se mindennapos látvány errefelé.

Az előző kép szombaton készült; vasárnap úgy volt, hogy inkább otthon maradok, csak aztán másképp alakult... Aznap Combino helyett egy ex-hannoveri kocsit lehetett kívül-belül megnézegetni, és az előző nap elromlott 611-es kéttengelyest is megjavították dél körülre.

Egy kis videós ízelítő, mert ezeknél a járműveknél a zajok és a mozgás legalább annyira hozzátartozik az élményhez, mint a puszta látvány. Ezen felül volt egy villamos modellvasút terepasztal is az egyik csarnokban, melynél szépen leragadtam, azt is megmutatom pár snitt erejéig.

Ne feledkezzünk el a kocsiszíni vezetésről és egyéb programokról sem, melyeket jórészt a VTTE tagjai szerveztek és bonyolítottak le! Mivel az ilyesmit képen nehéz visszaadni, ezért csak egy régi menetrendet mutatnék a Beszkárt előtti káoszból, 1920-ból. Reményem szerint olvashatók a végállomások és viszonylatszámok, érdekes összevetni őket a maiakkal. Nehezítésnek vannak olyan huncutságok, hogy a Nyugati Berlini térként és Nyugoti pályaudvarként is szerepel...

A kelenföldi rendezvény mindkét napon várta a látogatókat, ezen felül szombaton néhány órára a Fogaskerekű Vasút városmajori kocsiszínje is megnyitotta kapuit. Mivel itt többször is jártam, legfőképp a Széll Kálmán tér és a telep közt ingázó 1074-es nosztaliga érdekelt - elég ritkán használják az ide vezető villamosvágányt, jó volt rajta mozgást látni!

Sajnos szombat reggel a fényviszonyok közel se voltak optimálisak, de azért sikerült megörökítenem, ahogy nevezett sínpárról rettentő óvatosan beállnak az 59/61-es vágányára. Ezen felől a hétvége többi régi járművét is láthatjuk pár pillanatra a videón.

Utóbbiak egyikével, a Bengálival fejezném be ezt a bejegyzést: őt a csúcson sikerült elkapnom, pontosabban a Petőfi híd tetején. Irgalmatlan mennyiségű nosztalgiás képet csináltam idén, de ez az egyik kedvencem. Persze még lehet, hogy lesz újabb is, hisz még nincs vége a programözönnek: szeptember 29-én nyílt nap lesz a trolitelepen, 30-án pedig "Villamosnap" Kamaraerdőben!