Az augusztus huszadikai beszámolóban jeleztem, hogy a felvonultak közt számomra a legszebb hajó a Sopron vontató motoros volt. Annak idején laikusként eltöltöttem rajta pár napot, mondhatni bejártam minden zugát, de nem dokumentáltam eléggé. Augusztus végén végre pótolhattam ezt a hiányosságot  - ezúton is köszönet a Zoltán Gőzös Alapítványnak - úgyhogy most pár kép és egy videó következik erről a nyugdíjas erőgépről!

Így nézett ki a hajó egyik első vele való utazásomkor, kétezervalahányban, Bajánál. A Magyar Hajózásért Alapítvány lelkes tagjai akkorra már teljesen működőképessé tették a "Zuhatagi Tigrist", ahogy ők nevezték. Az 1960-ban vízrebocsátott hajót annak idején azért építették, hogy a Vaskapu-szoroson átvontassa a hegymeneti teherforgalmat - ekkor kapta a becenevet. A Vaskaput viszont nem sokkal később szabályozták, így a hetvenes évektől kezdve már a felső Dunán dolgozott. 2000-ben leállították, de szerencsénkre nem vágták szét, és lelkes hajózásrajongók (szerencsére ilyenek is vannak) meg tudták szerezni.

Az azóta eltelt évek nem múltak el nyom nélkül: a hajót újrafestették, itt-ott fel is javították, úgyhogy most még szebb :)

Ez a kép is régebbi, de alapjában véve ma is így néz ki a parancsnoki fülke. Először nem értettem, miért ilyen kemping kinézetű, miért fa minden deréktől felfelé, aztán mondták, hogy azért, mert régen voltak olyan hidak, amik alatt csak akkor fért át, ha lebontották a fülke tetejét (állítólag ilyenkor a jókora kormánykereket is kisebbre cserélték). A kép jobb szélén látható a telegráf, mellyel a parancsnok a motorokat irányítja; ebből több is található a hídon, hiszen a parancsnoknak időnként ki kell mennie a fülkéből, hogy jobban lássa, mi merre hány méter, és ettől függően tudja megszabni a motorok működését.

De nem közvetlenül szabályoz: behúzza a szükséges állást a telegráf megfelelő oldalán (két motor van, hozzá két kar), lent a gépházban megszólal egy csengő, a gépész beállítja a parancsnak megfelelő irányt (!) és fordulatszámot, majd visszajelez.

Ez itt a gépház, kétoldalt egy-egy Láng 8 LD 315 RF dízelmotorral, mellettük a szerelőhídról lelógó telegráfokkal. A szerelőjárda fölött gázolajtartályok, középen a kenőolaj helye, a nagy mutató pedig a hajó dőlését mutatja.

Az egyik nyolchengeres, felülszelepelt, közvetlen befecskendezéses, turbófeltöltős Láng. Érdekes módon a két motor öt évvel öregebb a hajónál, de azt nem sikerült megtudnom, hogy eredetileg más hajónak szánták őket, csak megmaradtak, vagy hogyan kerültek ide. És most következik a bejegyzés lényege: ugyanez - és még több - mozgásban, hanggal:

Csodálatos ez a gép, egy csomó dolgot szemmel lehet követni benne: a szelepvezérlést a motorok tetején, a kormányzást, a telegráfok mechanikus közvetítését, a fordulatszámtól függően változó zajokat és pöfögést!

A Lángok saját zaját persze annyira nem lehet kihallani, mert elnyomja a segédüzem: a géptérben van egy Csepel és egy Jendrassik motor is, valamint egy légsűrítő, generátorok, szivattyúk...

... meg rengeteg cső, és egyéb tudományosságok. Hiszen nem elég a hajónak mozognia, van még kétféle egyen- és kétféle váltóáramú rendszer, fűtés, no meg a konyhában, a mosdókban és a zuhanyzókban se magától jön a víz a csapból...

Mert hát ezen a hajón eredetileg igen népes személyzet (20-30 fő) dolgozott több műszakban, ennek megfelelően akármerre megyünk rajta, előbb-utóbb fülkéket találunk, melyek csoportjaihoz vizesblokkok is tartoznak. Emiatt tulajdonképpen a Sopron a legdögösebb utasszállító hajó, amivel eddig találkoztam. Jó volt megint mozgásban látni!