Ízlések és pofonok különbözőek: az egyik vasút/villamosbarátot leginkább a járművek érdeklik, a másikat a menetrend, a fordulóidők, vagy a tarifarendszer. Vannak, akik a fel- és alépítményt nézik, az állomási és műhelyi infrastruktúrát, és van, akit a járművek festése és a jegyek hoznak lázba. A valóságban persze ezek a dolgok keverednek, de még a megszokott társaságon belül is sokszor érezni, hogy nem teljesen ugyanazt látjuk közös kirándulásaink alkalmával. Ícé például meg tud lepni olyan kijelentésekkel, hogy "X villamosnak pont olyan hangja van, mint Y trolinak, te is hallottad", miközben én csak megszokásból sejtem, hogy annak a bizonyos villamosnak egyátalán volt hangja :) Jazzcool a járművezetők viselkedését is szokta látni, amikor én csak huszonvalahány tonna fémet látok elsuhanni, NZA pedig rendszeresen beéget az "ugye láttad azt, hogy..." kezdetű kérdéseivel, tudniillik általában nem szoktam észrevenni, amiről szó van. A blog olvasói közül valószínűleg sokan azt hiszik, hogy konkrétan a járművek megörökítése okoz örömöt ebben a hobbiban, pedig a közlekedésbarátok többségével ellentétben én például teljesen immunis vagyok a pályaszámokra, állomásítási listákra és a műhelyi vizsgarendek mibenlétére, tehát én nem tudok olyat mondani, hogy "a 4221-es Tatra most a 4318-assal van csatolva, de 1988-ban még Óbuda kocsiszínben volt, és a 4139-cel járt együtt a 11-esen, amíg el nem kellett küldeni egy előrehozott ÁFJ-re, mert a Vajda Péter utcában összeütközött az 1342-essel".
Közlekedési szintek a Schönhauser Allén: felül a metró, alul a villamos
Viszont rettentően tud tetszeni egy-egy város, a forgalom résztvevőnek és a város lakóinak együttélése a kötött pályás tömegközlekedéssel. Hogy milyen környezetben milyen gyakran járnak milyen járművek, és kik utaznak rajtuk. Hogy hány szintű rendszerrel fednek le egy nagyobb területet, és ezeket hogyan integrálják egymással. És persze az építészeti rész is érdekes: látszóbeton borítja az állomásokat? szegecselt acélszerkezeten fut a pálya? vörös dísztégla vagy csempe díszíti a falakat? Van mozgólépcső vagy lift? És mennyire működik az egész a munkanapi csúcsban? Miért van az, hogy nálunk a forgalomirányító lámpa ellenére nem bírnak átmenni egy lendülettel a villamosok a kereszteződéseken a beragadó autóktól, míg másutt két 2x3 sávos plusz kétvágányos utca találkozásánál még a nagy ívben kanyarodók is beleférnek? Svájcban például komoly csomópontok elműködnek lámpák nélkül! És miért van, hogy nálunk fogaknak csikorgatása, feljelentgetés és sebességkorlátozás van, ha fél kilométernél közelebb vannak a sínek a házakhoz, míg másutt ötszáz éves épületek se dőlnek össze a villamostól? Hogy másutt elsőbbsége van a tujának, mert mégiscsak több száz ember van rajta, míg a kocsiban/kerékpáron ritkán ülnek 1-5 főnél többen, és hogy a biciklisek és sétálóutcák is teljesen jól együtt tudnak élni a sínekkel? Hogy a nagy volumenű ingatlanfejlesztésekkel egy időben már épül a tömegközlekedés is, mert a leendő lakók pusztán ígéretekkel és óriásplakátokkal nem fognak tudni bejutni a munkahelyükre?
"5 perc múlva jön, de nem mondom meg, hogy mi" - mert nem lehet minden tökéletes :)
Szintén szempont, hogy milyen az utastájékoztatás, hogy hogyan viselkednek az utasok (Németországban például sok helyen csak mostanában kezdik betiltani az alkoholos italok fogyasztását a fedélzeten), hogyan ellenőrzik a jegyeket, bérleteket, hogyan illesztik bele az utca- és városképbe a vágányokat és a felsővezetéket. Hogy másutt a vonalak nem érnek véget a városhatáron (vagy akár országhatáron), és hogy mekkora az a településméret, ahol egyszerűen nem éri meg a kötöttpálya üzemeltetése. Még hosszan tudnám sorolni, mi minden érdekel, és akkor is kihagynék csomó mindent. Persze számít, hogy a jármű micsoda, ki gyártotta, milyen technológia van benne/rajta/alatta (és véleményt is alkotok róla), de azért nem csak ez a lényeg.
A GT6N-t a MAN/GHH fejlesztette ki 1989-re, AEG név alatt kezdték gyártani '90-től, de Berlinbe nagy részük már Adtranz (ABB Daimler-Benz Transportation - azóta a Bombardier része) cimkével érkezett, 1994 és 2003 közt. A járműcsaládot kifejlesztő mérnökgárda egyik későbbi műve a budapesti Combino Plus. Ja, bocs, még jó, hogy mindez engem nem is érdekel annyira ;)
Ez a bejegyzés alapvetően az alábbi videóról szólt volna, de úgy éreztem, jobb, ha leírom előtte, milyen szempontok alapján nyomkodtam a felvétel gombot: láthatunk villamosokat, sőt, néha hallhatjuk is őket - például a szaggatós Tatrák régi számítógépes játékra emlékeztető visítását -, de közben azt is odaírtam alulra, ha egy vonal kapcsolódik a Berlini Fal történetéhez, vagy valami más miatt érdekes. A metróállomások kapcsán pedig tényleg nehéz nem megemlíteni az építészeti részleteket, vagy hogy éppen "keleten" vagy "nyugaton" járunk (az egyesítés ellenére még ma is jól láthatóak a különbségek). A sok síndöcögény mellett pedig egy öreg Alfa Romeo Giulia indulása is belefért a játékidőbe, remélhetőleg ez nem zavarja meg az áhitatot ;)
Ez az eddigi leghosszabb HD videóm (azért nem kell megijedni, ez mindössze 8 percet jelent), és ennyit szerintem még nem dolgoztam egyik tömegközlekedési filmecskémmel se (ebből vagy fél óra az volt, hogy próbáltam olyan színt találni a feliratoknak, ami minden háttéren látszik, de nem sikerült), úgyhogy remélem, lesz, aki végignézi :) Meg azt is, hogy sikerült viszonylag kevés hibát benne felejteni a feliratokban.
Ez megy most