Nemrég megint Magyarországra látogató angol vasútbarátokkal tartottam: ezúttal Dunaújváros, Paks és Börgönd környéke volt az attrakció, a vonóerőt pedig ismét az angol feketeség szolgáltatta. Legalábbis részben, mert a dunaújvárosi vasműben ez az öreg jószág húzott bennünket körbe:

Egy Ganz-MÁVAG gyártmányú dízel-hidraulikus tolatómozdonyról van szó, melynek tesói a MÁV-nál M31-es sorozatként szolgáltak, "Zetor" becenévvel. Első ránézésre viszonylag könnyen össze lehet keverni a dízel-villamos hajtású M44-essel, de ez egy egyszerűbb jószág, a három kerékpár hajtása pedig elég jellegzetesen, csatlórúddal történik - vizuálisan körülbelül mint a gőzösöknél.

Le csak egy helyen szállhattunk a vasműben, inkább csak a vonatból nézelődtünk. Nehéz lett volna fotózni, úgyhogy inkább szabad szemmel figyeltem az üzemet, nem a fényképezőgép keresőjén át :) de egy ilyen üstkocsit azért lekaptam. Durva darab - kicsit arrébb aktív használatban levőket is láttunk, éppen izzó salakot öntöttek ki az egyikből. Vagy ha esetleg nem az lett volna, akkor legalábbis valami vörösen izzó, erősen viszkózusnak tűnő anyagot.

Valamiért kisebbnek képzeltem ezt az üzemet, de nézzétek, még a büféépület is mekkora ;) A tréfát félretéve, állítólag kilencven kilométernyi vágány és négyszáz váltó tartozik a belső vasútüzemhez, és ezt simán el is hiszem, mert csak a mienkéhez hasonló mozdonyból láttam vagy egy tucatot.

A szó szerint is értelmezhető körutazás után a Zetor visszavitt bennünket Dunaújváros szocreál stílusú (ez tényleg az) állomására. Eddig fel se tűnt, hogy milyen szép hangja van a típus motorjának, a fentebbi videóban megpróbáltam sokszor megörökíteni.