Mostanában néha beletúrok a régi képeim közé, és hagyom magam meglepni, hogy annak idején mi mindent lekattintottam csak úgy, apropó nélkül. Néha olyan dolgokat is, amik már nincsenek meg.
Például a "klasszikus" Kökit. Kicsit sajnálom, hogy amikor megnyílt, még nem fotóztam, mert akkor nagyon modernnek tűnt - aki csak később találkozott a hellyel, szerintem el se hiszi, mennyire. Tiszta volt, biztonságos, ráadásul az automata büfében jó kakaót adott a gép, mellette meg finom hot-dogot lehetett kapni. A buszmegállóknál levő bódék egyikében könyvesbolt működött, ott vette meg nekem nagyi a Tenkes kapitányát. Kell ennél több egy kisgyereknek? :) Mai eszemmel azt emelném ki, hogy a vasút, a metró és a buszok úgy voltak összekötve, hogy nem kellett közúti forgalmat keresztezni átszálláskor, sőt, nagyrészt fedett helyen gyalogolt az ember, ami ugyanakkor világos volt és tágas - akkor még nem választottak le belőle kuckókat mindenféle árusoknak, és a csak úgy álldogáló/kolduló rosszarcúság sem volt divatban. Ja, meg volt mozgólépcső és nyilvános vécé. Már nem is emlékszem, mikor kezdett leromlani, de tény, hogy a végén szörnyű volt, ennek ellenére nem csak erre kell emlékezni, hanem le kell vonni a tanulságot is: ha építünk valamit, arra utána vigyázni kell - és lehetőleg arra használni, aminek épült.
Na, ezzel a hellyel kapcsolatban nehezen lehetne jó emlékem - persze tulajdonképpen semmilyen emlékem sincs róla, azon túl, hogy már ránézésre borzasztónak tűnt, és inkább nem szálltam le fotózni: az Illatos úti "Dzsumbuj". Igazából azon is meglepődtem, hogy így a villamosból lekattintottam. A Gubacsi úti első tömböt néhány éve lebontották, sőt, talán a mögötte levőt is; azt nem tudom, mennyi van meg még belőle, hisz vagy egy éve nem jártam arra.
Nem akarom meghazudtolni magamat, úgyhogy itt egy vasutas kép is, Kelenföldről. Aki nem jár gyakrabban arra, talán nem is érti, mi az, ami innen eltűnt, úgyhogy segítek: az aluljáró, aminek a rámpáját látjuk. Ez nem azonos azzal, ahol ma át lehet jutni a Sasadi úttól az Etele térre; ez valami csak MÁV-osok által használt járat lehetett, targoncákkal is járható kivitelben. A feljárókat vélhetően akkor tömték be, amikor felújították a peronokat és perontetőket, de vicces módon a rámpákat körülölelő oszlopok ma is így állnak, csak nincs köztük semmi. Vajon maga az alagút azért megvan még? És mikor használták ténylegesen targoncákkal? A közepesen közelmúltban átépített pályaudvarokon jellemzően voltak hasonló rámpák, esetleg liftek, de soha nem láttam őket használatban.
Idősebbek emlékezhetnek egy régi aluljáróra a pályaudvar északi végén is, ebben állítólag a Gazdagréti lakótelepre vezető távfűtési csövek húzódnak manapság. Én sose jártam benne, így nem emlékszem rá, akárcsak a peronok feletti gyalogos felüljáróra - pedig a pályaudvar átépítése gyerekkoromban zajlott, akkor helyezték új nyomvonalra az Albertfalva felől jövő síneket, és mintha akkoriban épült volna az a fura betonhíd is, ami alatt Pest felé kanyarodnak a sínek. Illetve hát nyilván a mai aluljáró és a perontetők is akkor épültek.
Ez megy most