Néhány évvel ezelőtt Drezdáról írtam, hogy ott épül a világ legmodernebb óvárosa - az ottanihoz hasonló háborús sebek láttán pedig nehéz nem gondolni arra a Budapestre, amit soha nem ismerhettem! A legtöbb ember hasonlóan van ezzel, de általában csak a Palotára gondol, esetleg a régi Erzsébet hídra, pedig más is eltűnt a világégés végére: egész utcák, terek, panorámák! Például ma már nehéz elképzelni, de a Clark Ádám tér eredetileg zárt térség volt, tőle délre pedig házsor állt a Duna partján, a keskeny park helyén...

Mivel az ún. modern műemlékvédelem korában nőttem fel, fel se merült bennem, hogy a lerombolt dolgokat újra lehet építeni, így aztán ha valaki ilyesmiről álmodozott Pest kapcsán, általában nem is értettem, hogy gondolja. Aztán hat éve elmentem Varsóba, és ehhez hasonló utcákon sétáltam:

... és egyátalán nem éreztem úgy, hogy át lettem volna verve, pedig újraépített, azaz tulajdonképpen "nem valódi" épületeket láttam. A lengyel fővárost ugyanis a német hadsereg meglehetősen lerombolta a második világháborúban; a fenti hely így nézett ki 1945-ben:

See page for author [Public domain], via Wikimedia Commons

A varsói Királyi Palotát évtizedekkel a háború után, a hetvenes-nyolcvanas években építették újjá, és ma már fel kell hívni az emberek figyelmét arra, hogy mit látnak - ugyanezt itthon nem kell mondani, mert elég egyértelmű.

De nem csak egyetlen palotát építettek újjá, hanem az egész óvárost - igaz, annak már az ötvenes években nekiláttak. Nem lehetett kis feladat, a háború végén a fentebb látható piactér és környéke így nézett ki:

By M. Swierczynski [Public domain], via Wikimedia Commons

Drezdával ellentétben ezek a házak nem tűnnek új építésűnek, igaz, ügyeltek is arra, hogy ne tűnjenek annak - akkor még nem létezett a Velencei Charta, ami gyakorlatilag örök időkre rögzíti a háború/politika sújtotta városok építészeti és turisztikai hátrányait. Rendben, ez persze csak egy laikus érdeklődő sommás minősítése a pálya széléről, de azért lássuk be, csak jobb úgy, hogy ez a tér ma is úgy néz ki, mint a háború előtt:

Állítólag a hibákat, a toldás-foldást is igyekeztek rekonstruálni a háború után - ha ehhez hozzávesszük, hogy ottjártamkor már a vakolat is elkezdett öregedni, nem csoda, hogy fel se merült bennem, hogy nem régi házakat látok. És az az érdekes, hogy csak évekkel a kirándulás után jutott eszembe, hogy elgondolkodjak a budapesti párhuzamon, pontosabban annak hiányán, ti. hogy nálunk miért kellett teljesen visszabontani a Teleki-palotát, a lovardát, a királyi testőrséget, stb... Mit mondjak, másképp látom a kérdést, mint néhány évvel korábban!

Ezen a képen valószínűleg mindenki a harangot veszi észre először, pedig a város legkeskenyebb háza is el van rejtve rajta!

Ha esetleg valaki olyan is olvassa ezt a bejegyzést, aki járt itt az újjáépítés előtt, örömmel olvasnám az emlékeit, hogy mi volt itt, hogy nézett ki a környék akkor! A bejegyzést pedig az alábbi képpel zárnám - már nem emlékszem, hogy konkrétan itt szálltunk-e meg, de valahol a környéken, az biztos - és az az épület is vénséges öregnek tűnt belülről, nem díszletnek: