Gyerekkoromban nagyon tetszett, amikor arról olvastam, hogy a kisföldalatti 1896-os megnyitásakor jegyárusító automaták üzemeltek az állomásokon - később aztán azt is megtudtam, hogy ezek nem váltak be, ezért hamar leszerelték őket. Sajnos a budapesti tömegközlekedés technikai színvonala az érintőképernyős automaták idei bevezetéséig körülbelül meg is maradt ezen a szinten: a 2013-ig használt automaták többsége abban különbözött gyerekkorom tekerős jegyárusító gépeitől, hogy tekerés helyett már csak egy gombot kellett megnyomni. (Gyors kérdés: létezik, hogy Csehszlovákiában már a nyolcvanas évek közepén láttam olyan gépeket, amik meglehetősen hasonlítottak a BKV-s képen levőkre?) 

Tudom, egy ideje voltak komolyabb, "csomóponti" automaták is, amik sokféle jegyet tudtak nyomtatni, esetleg papírpénzt is elfogadtak, de még ezek is messze voltak mind szolgáltatásban, mind megbízhatóságban attól, amit kicsit nyugatabbra már évtizedekkel korábban látni lehetett. Igaz, elég bonyolultak voltak azok a németországi/osztrák gépek - az átlag magyar turista sokszor nem is próbálkozott a megfejtésükkel, inkább méregdrága egyszeri vonaljegyekkel utazott, mert nem tudta, mi az, hogy Tageskarte vagy Gruppen-Mehrfahrkarte...

A müncheni közlekedési vállalat múzeumában a villamosok és buszok mellett természetesen pár automata is ki van állítva - és ami még jobb: működnek is! Van persze pár még régebbi, ennek megfelelően egyszerű automata is a kiállításon, de azokon nem lepődtem meg annyira, mint ezeken. Fentebb balra egy valószínűleg tizenhúsz éves gépet látunk, rengeteg választható jegyfajtával, és LED-es (legalábbis tippem szerint - aki pontosabbat tud, írja meg kommentben!) hétszegmenses számokból álló kijelzővel. Tőle jobbra egy még régebbi, egyszeri vonaljegyeket kiadó gép, Nixie-csöves számjegyekkel - ezeket nem lehet nem imádni! Az automata-sziget "élén" egy már képernyős, de még gombokkal kezelendő példány áll - olyat azért talán látni még itt-ott. Persze lehet, hogy a többi se tűnt el mindenhonnan teljesen, úgyhogy kérem, senki se írja meg, hogy "Oberuntendorfban a múlt héten még láttam egy ilyet vagy olyat, szóval hülyeség az egész írás" :)

Érdemes a német szóhasználatot is megfigyelni: ugye volt olyan, hogy Fahrausweisse (~utazási igazolványok), Einzelfahrkarten (~egyszeri utazásra szóló jegyek), itt - egy újabb Nixie-csöves csoda tetején - pedig megismerkedhetünk a nem túl könnyed hangzású Mehrfahrtenkarten (~többszöri utazásra szóló jegyek) kifejezéssel. Biztos nem véletlen, hogy a jobbra látható gép már csak annyit hirdet: "Tickets" - ez ugyan nem kimondottan németül van, de legalább nem ijeszti el a turistákat ;)

Egy rövid videó készítése azért belefért a nagy rohanásba, bár megértem, ha egyesek a fejüket fogják, hogy ennek meg mi értelme volt. A Nixie-csöves számok látványa, és a gépek hangja együtt engem mindenesetre teljesen elbűvöltek - ez az "attrakció" jobban tetszett, mint a valódi metrókocsi vezetőfülkéjében berendezett szimulátor, amin levezettem egy fél vonalat. Érdekes, hogy eddig fel se tűnt, hogy ezek a "sokgombos, egysoros kijelzős" automaták - a nagyvárosokból legalábbis - teljesen eltűntek: újabban mindenütt érintőképernyőket lehet nyomkodni. Persze jobb az, hiszen a képernyőre akármit ki lehet iratni, és a funkciókat, árusított jegyeket is könnyebb bővíteni, de azért jó volt kicsit közelmúltat idézni ezekkel a múzeumi darabokkal!