A múltkor Nyugat-Berlinben sétáltunk, most pedig átugrunk Kelet-Berlinnek abba a csücskébe, ami annyira betüremkedés volt a nyugati oldalba, hogy nyugati metró járt a keleti Trabantok alatt.
Nevezett városrész - a Mitte - úgy fejlődik, mint Budapest tette a rendszerváltás után, ti. amikor a főutcákon már látható volt a változás, a mellékutcákban még mindig szövetkezeti táblák lógtak az Ingatlankezelő Vállalatos állványokról. Persze itt a főutcákon nem új kirakatok, hanem rögtön felhőkarcolók és luxusszállodák nyílnak, szóval más a lépték, de a fentebbi ikerház a Chausseestrasse/Hannoversche Strasse sarkán még mindig annyira DDR hangulatot sugárzik, hogy szinte érzem a számban a Stern-Cola ízét.
Kicsivel arrébb - az Oranienburger Strasséban - viszont bármikor szembe jöhet egy ilyen monumentális régiség, ami vélhetően pont azért maradt meg, és nem jutott...
... a szomszéd ház sorsára, mert még lehetne belőle valami. Vagy lehetett volna. Eredetileg Wertheim áruház volt (ami nem azt jelenti, hogy páncélszekrényeket árultak benne), és gyakorlatilag csak az utcai traktust sikerült belőle megmenteni, a többit nem.
Az egykori Kelet-Berlin valószínűleg még évtizedekig a német ingatlanfejlesztők aranytartaléka lesz, hiszen itt mindig van felújítható ház, beépíthető üres telek - ha pedig elfogyott mindkettő, akkor még mindig lebonthatnak valami romot, hogy a helyére építsenek valami eladhatót. Egyébként a berlini underground kultúra hírét ismerve nem merem még megtippelni se, hogy a képen látható klub? mozi? színház? vajon végleg be van zárva, vagy csak túl korán jártam arra ;)
Végezetül egy pragmatikus megoldás a hulló vakolat ellen: ha leverik, nem hullik tovább! Erről a házról egyébként azt mesélik, hogy gyerekek szellemeit látták kijönni innen, és ha adsz nekik aprópénzt, teljesítik egy kívánságodat. Vakolatot kéne kérni, ha engem kérdeztek :)
Ez megy most