Ismét egy visszacsatolós poszt jön, amit nyilván azért kezdek így, hogy aki lemaradt volna a hivatkozott bejegyzésről, az most pótolja: nemrég lelkendeztem egy sort Rothenburg ob der Tauber kilométerhosszan bejárható középkori városfaláról - most itt az ideje egy kicsit itthon is körülnézni.

Ha nem is túl hosszan, de azért Budán is akadnak még középkori vár(os)falak: részben eredetiek, részben visszaépítettek. A két kortinafal például már a régi krónikák képein is ott van - persze átépítették, hozzáépítettek, beleromboltak, helyreállították őket, de ma is ott vannak, és meglehetősen lélegzetelállító kilátás nyílik a tetejükről a városra. Az északira eddig is ki lehetett menni, a déli a közelmúltban nyílt meg (újra?).

A déli nagy rondella egy régi erődítés rekonstrukciója: a XV-XVI. századi építményt nem kímélte a történelem, majd a XIX-XX. század fordulóján dísz(let)kertet építettek a várnak ebbe a végébe (részben belőle is, hisz egyszerűbb a követ újra felhasználni, mint elszállítani a régit, és újat hozni helyette). A második világháború végén a régészek kihasználták, hogy ismét szétlőtték ezt a környéket, és kiásták az alapokat, majd visszaépítettek rá egy korábbi állapotot - pontosabban azt, ahogy a romok és régi metszetek, leírások alapján az a bizonyos régi állapot kinézhetett.

Meg vagyok győződve arról, hogy a budapestiek nagy része még nem járt a várnak ebben a déli ficakjában, hacsak nem a régi "V" busszal, ami a sikló visszaépítése előtt pont itt jött fel. Még gyilokjáró is akad - meg sárgás fényű nátriumlámpák minden mennyiségben :-/

A buzogánytorony is a rondellához hasonlóan épült újra, a díszkert szélén ugyanis csak egy csonk állt belőle - pedig milyen egy vár bástya nélkül? :)

A rondella kaputornyától lefele sétálva is folytatódik az időutazás hangulat, nem is nagyon tudom elképzelni, hogy itt tényleg busz járt (mi vagy 16-ossal, vagy kocsival jöttünk fel a sikló előtti időkben, úgyhogy az itt zötyögés teljesen kimaradt nekem).

És a végén egy tipikus építőipari sztori: a déli kortinafal átjáróját két alvállalkozó építette: az egyik az egyik oldalon a kaput húzta fel, a másik a lyukat ásta a másikról - de sajnos egyikük félrenézte a terveket, így a kettő nem ért össze. Igazából persze nem így volt: a bal oldali díszes kapuzat eredetileg a katonai szertárhoz tartozott, ami valahol a Szent György téren állt, és amit az Ybl/Hauszmann-féle átépítés kapcsán lebontottak; Hauszmann a kaput átmentette, így ma is láthatjuk. Mindenesetre érdemes észben tartani, hogy az egész budai vár folyamatos átépítések sorozata, és nem nagyon volt olyan állapota, amit "az" állapotnak mondhatnánk...