Mostanában többször is írtam a fogasléc és fogaskerék nélkül is hegyet mászó linzi Pöstlingbergbahnról, melyet úgy modernizáltak, hogy a régi imidzs is megmaradt.

A városi villamoshálózatba bekötés nem csak az eltérő nyomtáv és megváltozott sín-kerék kapcsolat miatt nem volt triviális, mert szó szerint a villamos és a hegyi vasút közé állt az osztrák szövetségi vasút egy nem villamosított mellékvonala is. Persze az, hogy nem kellett a nagyvasút (Ausztriában szokásos 15 kV-os) váltóáramával foglalkozni, valószínűleg megkönnyítette a dolgot, de nem sok kétségem van afelől, hogy azzal együtt is megoldották volna.

A régi felállás ez volt: a vasút egyik oldalán végződött a villamos, hurokvágánnyal, minden további kapcsolat nélkül (hiszen a villamos 900, a nagyvasút 1435, a Pöstlingbergbahn pedig 1000 mm-es nyomtávú volt)...

... a vasút másik oldalán pedig ott állt a hegyvillamos fejpályaudvara, két csonkavágánnyal. A csinos épületecske ma múzeum, a vágányokra viszont már csak azért is szükség van, mert a régi járművek tárolócsarnokába csak onnan lehet bejutni. A bal alsó sarokban sejthető második vágány is a nagyvasúthoz tartozott: az ÖBB pályaudvarának kis csonkításával tudtak helyet csinálni az összekötő vágánynak...

... amit itt látunk. A kép kicsit csalóka, mert egy, a kereszteződésen épp áthaladó kocsi hátsó ablakán át készült, ezért a tilos jelzés ellenére még egyenesen áll a vágányút, de alapvetően a működési elv az, hogy ha épp nem jön Pöstlingbergbahn jármű, akkor a hegyivillamosnak tilosat mutat a jelző, az előtérben látható kitérő pedig balra, a csonkavágányra terel - ez azt jelenti, hogy ha a Pöstlingbergbahn járművezetője direkt figyelmen kívül hagyná a tilos jelzést, akkor se tudna bemenni a vonat elé. Ha nincs vonat, de van Pöstlingbergbahn forgalom, akkor kapcsol csak szabadra a jelző, és jön létre a keresztező vágányút - természetesen a szembemenetelre is figyelve, mivel az egész hegyi vonalat számítógép felügyeli.

„Linz Urfahr Gleiskreuzung Mühlkreisbahn Pöstlingbergbahn“ von Linie29 - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

Ugyanez a másik oldalról: ha itt bambulna el a vezető, vagy gurulna le a hegyről a villamos, tilos jelzés esetén akkor se tudna a vasút elé hajtani, mert a váltó a régi végállomásra terelné be. Mindezt persze éberségi és járműbefolyásoló berendezés is kiegészíti, de az alap az, hogy a Pöstlingbergbahn kocsijai nem tudnak még véletlenül se összeütközni a vonattal.

Az egyébként érdekes, hogy a jelek szerint rendszeresen előfordul, hogy a hegyről lefelé jövő villamos akkor ér a kereszteződéshez, amikor épp vonat is jön: ottlétünk alatt több ilyen bevárást láttam - az előny természetesen mindig a nagyvasúté. Teljesen bolondbiztos a dolog, ráadásul semmi új ötlet nincs benne, mert egy időben például az 51-es villamosnak is volt védőcsonkája a lajosmizsei vasút kereszteződésénél (igaz, csak egyik irányból, egy felhagyott összekötő vágány képében). Persze valamiért mégis úgy képzelem, hogy ha nálunk ilyet tervezne valaki, körülbelül annyi utánajárásába kerülne az engedélyek megszerzése, mintha atomerőművet akarna építeni a belvárosba :-/

Külön köszönetet szeretnék mondani a Linz AG Liniennek és Otfried Knollnak!