A harmincas-negyvenes évektől kezdve - talán német mintára? - épült néhány, az átlaghoz képest még ma is modernnek nevezhető középperonos megállóhely a magyar vasúton. A leglátványosabb közülük szerintem egyértelműen Kőbánya alsó (1944), ami rendes karbantartás esetén egy az egyben elmehetne berlini S-Bahn állomásnak - de Zugló (1941-47) és Istvántelek (?) perontetője is olyan időket idéz, amikor fontos volt az utasok komfortja.
Amiket eddig írtam, azok persze fővárosi állomások - sokkal meglepőbb egy ilyen jellegű, aluljárón át megközelíthető, tetővel fedett, (eredetileg) váróval is rendelkező középperonos megállót látni Máriabesnyőn. Ezek a képek ugyan másfél évesek, de vélhetően azóta se változott sokat: szebb időket látott, de azért elhagyatottsága és a peron gondozatlansága ellenére is hangulatos. Mintha valami elvarázsolt berlini S-Bahn megállóban járnánk!
A ma Gödöllőhöz tartozó település a zarándokhely miatt eredetileg két megállóhellyel is rendelkezett, az egyik helyett egy ívkorrekció kapcsán építették ezt a létesítményt 1936-ban - és ha már építkeztek, hát korszerűt építettek!
Persze tudom, a környék kapcsán inkább a gödöllői királyi várót szokás magasztalni, de nekem jobban tetszik a besnyői megálló! Pláne a tulajdonképpeni gödöllői állomáshoz képest, ahol az uralkodónak szánt épület múzeummá alakítása (addig nem túl felemelő állapotban vasúti célra használták) helyett egy konténer lett a váróterem! Érdekes, hogy Ferenc József emléke a XXI. században fontosabb a fizető utasoknál, miközben alig néhány kilométerrel arrébb egy ilyen színvonalú utasforgalmi létesítmény rozsdásodik :-/
Ez megy most