Magyarországon a sugaras jellegű vonalhálózat miatt viszonylag kevés helyen keresztezi egymást két komolyabb vasútvonal; inkább csak elágazni/összeágazni szoktak - a kisebbek, illetve nem egyenrangúak pedig szépen összesimulnak egy közös állomáson, majd ismét szétválnak. Iparosodottabb vidékeken, pláne városokban van egy másik megoldás is közös állomás létesítésére: a két vonal külön szinten halad, metszéspontjuknál átszállási lehetőséget építenek ki. Elvileg épp a napokban fog valami ilyesminek a kezdeménye nyílni Aquincumnál az esztergomi vasút és a szentendrei HÉV közt - amíg eljutok oda, és megnézem, hogyan sikerült, nézzünk meg pár komolyabb példát ilyen állomásokra:

Közel derékszögben találkozó S-Bahn vonalak közti átszállás Westkreuz állomáson

Aki rendszeresen olvassa az oldalaimat (vagy már járt ott), tudhatja, hogy Berlin főpályaudvara ilyen többszintes állomás. Természetesen a világban máshol is vannak hasonló keresztezési állomások, de hadd illusztráljam mégis elsősorban Berlinnel a témát - már csak azért is, mert szerintem itt művészi szintre emelték az ilyenek létesítését :) A német nyelv Turmbahnhofnak hívja a megoldást, és mivel a magyar megfelelőjét egyelőre nem találtam meg, én is ezt fogom tenni - aki tud jobb hangzású, esetleg szakmai körökben használatos nevet rá, ne tartsa magában!

„Bundesarchiv Bild 183-Z1204-015, Berlin, S-Bahnhof Ostkreuz“ von Bundesarchiv, Bild 183-Z1204-015 / Zimmermann, Peter / CC-BY-SA. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 de über Wikimedia Commons

A legklasszikusabb "toronypályaudvar" valószínűleg a közel egy évtizede átépítés alatt álló Ostkreuz. Itt eredetileg nem is álltak meg a vonatok: 1872-ben csak egy Y alakú elágazás épült két kelet-nyugati irányban közlekedő vasútvonal, és az 1871-ben elkészült körvasút (Ringbahn) közé. A vonatok ekkor még nem álltak meg itt, az első peron csak tíz évvel később épült, amit továbbiak követtek; végül 1903-ra alakult ki az az elrendezés, ami a XX. század végéig nagyjából fenn is maradt. A fenti képen alul a kelet-nyugati irányú vágányok láthatók, fölöttük a körvasút peronjával (az összekötő ívek a hátunk mögött jobbra és balra vannak).

„2012-03-06 Berlin Ostkreuz vom Treptower“ von Wo st 01 / Wikimedia Commons. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 de über Wikimedia Commons

A 2000 körülre már rendkívül lerobbant állapotba került átszállóhelyen jelen pillanatban is dolgoznak: a körvasút S-Bahn vágányai jókora csarnokot kaptak, ezen felül a regionális vasútnak is épül peron odafent - ilyen régen nem volt. Ami még érdekes, hogy nyugat felől többé nem lehet majd északra fordulni: csak dél felé építenek ki kanyart, és annak se lesz peronja. Erre persze lehet azt mondani, hogy "csak jobb egy hagyományos keresztező állomás, ahol minden irány beállhat egymás mellé"*, de megnézném, hogyan lehetne ilyen elrendezést erre a kis helyre beépíteni!

*azt azért meglepőnek találom, hogy ez a műegyetemi jegyzet még érdekesség szinten se mutat be többszintű állomásokat. igaz, cserébe megemlíti az állatrakodó fogalmát, amit nem is tudom, használnak-e még valahol ténylegesen :)

„EastboundS7WestKreuz“ von Jef Kazak - Eigenes Werk. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Az Ostkreuznál jóval egyszerűbb affér a Westkreuz. Ahogy nevéből sejthető, ez gyakorlatilag az előbbi csomópont párja, a belváros túlsó, nyugati oldalán:

„Karte berlin stadtbahn“. Lizenziert unter CC BY-SA 2.5 über Wikimedia Commons

Az alul két, felül egyetlen kétvágányos elővárosi vonalat egyesítő (a valóságban ennél azért több vágány van a csomóponti és végállomási funkciók miatt) állomást 1928-ban adták át. Bár az Ostkreuz is relatíve kevés közvetlen forgalmat generál, tehát kevesen mennek oda azért, mert az az úticéljuk, a Westkreuznál az ilyen forgalom egyenesen elenyésző: itt főleg átszállni lehet és továbbmenni.

„Bahnhof Berlin Südkreuz denis apel“ von Denis Apel - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC-BY-SA 4.0 über Wikimedia Commons

Más a helyzet a berlini körvasút legújabb többszintes csomópontjánál, a Südkreuznál (a neve jól illeszkedik az előző két példa közé: volt Keleti kereszt, Nyugati kereszt, ez itt pedig a Dél keresztje). Bár korábban is keresztezték egymást itt a vasutak, az egymás mellett fekvő Papestrasse (Ringbahn) és Papestrasse (Vorortbahn) állomások helyén csak 2006-ban nyílt meg a mai, torony jellegű pályaudvar. Míg a Westkreuz csak az S-Bahn számára létezik, az Ostkreuz pedig inkább csak alárendelt regionális forgalmat fog kapni, ha elkészül, ez a csomópont a 2+2 (alul kettő, felül kettő) S-Bahn sínpáron túl gyakorlatilag a Hauptbahnhof alsó szintjének "meghosszabbítása" 6 távolsági vágánnyal. Pluszban ez a főpályaudvar alsó szintjéről induló, vagy ott végződő távolsági vonatok rendező/várakozóhelye is, itt járnak körül a mozdonyok, stb.

„Bahnhof Werbig 05 Kreuz“ von Christian Liebscher - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC-BY-SA 4.0 über Wikimedia Commons

A három nagy kereszten kívül van még a környéken több hasonló állomás is, például Schöneberg, vagy az egy időben Potsdam főpályaudvaraként funkcionáló Pirschheide, de egy nagyváros környékén érthető az ilyen építési mód - sokal meglepőbb a "puszta" közepén, ahol az egyvágányos, nem villamosított Porosz Keleti Vasút keresztezi a szintén egyvágányos, nem villamosított Eberswalde - Frankfurt am Oder vonalat. Persze ezek a viszonylatok régen sokkal fontosabbak voltak, mint ma, de ez a kiépítettség akkor is meglepő! Egyébként tizenpár kilométerrel keletebbre, ma már lengyel területen található egy komolyabb ilyen állomás is, Kostrzynban - ami ugyanehhez a Porosz Keleti Vasúthoz épült annak idején, még Küstrin néven.

„Berlin Alexanderplatz U-Bahnhöfe“ von Christian Thiele (APPER), Vektorisierung: Johannes Barre (iGEL) - German Wikipedia. Lizenziert unter CC BY-SA 2.0 de über Wikimedia Commons

Nem csak vasúton, hanem metróvonalaknál is előfordulnak többszintes kereszteződések. És nem úgy, mint nálunk a Kálvinon vagy a Deákon, hanem ténylegesen "lemegyek egy lépcsőn, és ott van keresztben a másik metró" jelleggel - csak sajnos lefotózni nem nagyon lehet az ilyesmit. Minősített eset az Alexanderplatz, ahol az U5-ös (jelenlegi) végállomását rögtön két másik metróállomás is keresztezi: az U2-esé és az U8-asé - két szinttel magasabban pedig ott van egy vasútállomás...

Budapesten belül két helyen is van különszintű kereszteződés főbb vasútvonalak közt: Angyalföldön az ún. Marcheggi hídnál, ahol felül jelenleg nem nagyon van forgalom, illetve Kőbánya Felsőnél, ahol viszont igencsak van. Előbbinél rövid távon tervbe van véve a Pilisvörösvár - Angyalföld - Rákosszentmihály - Ferencváros - Kuszentmiklós-Tass forgalom elindítása, távlatban átszállóhellyel az alul futó váci vonalra - vajon lesz olyan látványos, mint a berlini példák? Ötpercenként közlekedő vonatok nélkül valószínűleg nem...

És ha már ennyi térképet láttunk, levezetésképp - a témához csak nagyon lazán kapcsolódó érdekességként - vessünk egy pillantást Csajág állomás környékére! Itt a Győr-Veszprém-Dombóvári HÉV és a Székesfehérvár-Tapolca vonal keresztezte egymást régen, de nem szó szerint: előbb a műholdképen kivehető módon majdnem egymás mellé simultak, majd a balatoni vonal felemelkedett, és egy erős jobbkanyarral átment a másik felett. Később a két vonalat bekötötték ugyanabba a ma is álló állomásba, így nem sok maradt ebből az érdekes csomópontból - pláne, hogy a Hajmáskér-Lepsény szakaszt néhány éve megszüntették. Ugyan kétszintű átszállóállomás sosem volt a két vonal közt (gyakorlatilag egymás mellett volt megállójuk a párhuzamos szakaszon), azért elgondolkoztató, hogy százvalahány éve milyen műtárgyakat építettek errefelé... meg hogy másutt hány helyen nem építettek ilyeneket.