Az idei nyár nem bővelkedett fotós kirándulásokban, de az utolsó hétvégén pótolva lett ez a hiányosság: Interszitivel két napon át üldöztünk mindenféle normál nyomtávú nagyvasakat. Az első nap végefelé már túl voltunk a Badacsony körüli vonatüldözésen, meg még annyi minden máson. Épp elindultunk volna hazafelé, amikor hirtelen azt a hírt kaptuk, hogy az egyik Tapolca felé tartó vonatot Csörgő helyett Szergej vontatja. Ez persze igazából úgy hangzott, hogy "628 271 a 196564641234634-en", de a lényeg az volt, hogy bónusz fotólehetőséget dobott nekünk a gép:
A bónusz bónusza pedig az volt, hogy a szép piros, de a jelek szerint állandóan betegeskedő 265-ös Szergej helyére beugró 165-ös mellett egy további klasszikus szovjet gépet is lefotózhattunk az északi parton - és ez elég nagy dolog, mert jellemzően remot Szergejek szoktak beugrani, nem modernizálatlanok! Mivel ekkor már elég laposan sütött a nap, folyamatosan azt néztük, hol van még egyátalán rendes fény, és végül a szepezdfürdői felüljárón kötöttünk ki.
A fák ugyan már árnyékot vetettek a vonatra, de ez tulajdonképpen jól is nézett ki. Na, és amikor elment alattunk a mozdony..! A lentebbi videón is látszik, hogy majdnem fellöki a füst az állványt :)
A Vasúttörténeti Park gyalogoshídján állva már ment el alattam gőzmozdony, de az se volt különb, csak más volt a szaga :) Persze ez egész ártatlan szürke füst volt, másnap a 165-ös sokkal kormolósabbnak tűnt:
Valaki - dízelmotorokhoz nálam jobban értő - biztos tudja, milyen színű füst minek a jele, én csak annyit tudok, hogy egy ilyen élmény mindig kicsit átértékeli a "vonat környezetbarátabb, mint az autózás" jellegű féligazságokat ;)
Ez megy most