A hangszermúzeum meglátogatása után folytattam a Potsdamer Platz környékének felfedezését: kezdetnek körbegyalogoltam az onnan délnyugatra eső részt. A berlini belvárosnak ezen a részén nagyon érződnek a háború előtti szanálások (itt vezetett volna át "Germánia világfőváros" észak-déli tengelye), a háború rombolása, és az azt követő évtizedek zsákutcaságának hatása: régi épületet alig találni, csak valamilyenmodern, másmilyenmodern és állítólagorganikusnevezikeztis alkotások sorakoznak nem különösebben rendezett sorban:

„2009-07-26-berlin-by-RalfR-16“ von Ralf Roletschek (talk) - Eigenes Werk, de:User:Ralf Roletschek Fahrradmonteur.de. Lizenziert unter GFDL 1.2 über Wikimedia Commons

Őszintén szólva - mivel nem szeretnék senkit se megsérteni, a biztonság kedvéért leírom, hogy ez csak magánvélemény - az egész környék inkább hasonlít egy csehszlovák metropolisz kényszeredetten posztmodern új központjára, mint Európa vezető gazdasági hatalmának székhelyének közepére... Aztán kicsit arrébb az ember a Landwehrkanalt szegélyező fákon túl hirtelen meglátja ezt az épületet:

Persze ez is modern, csak régebbi modern: 1930 és 32 közt épült Emil Fahrenkamp tervei alapján a Rhenania-Ossag Mineralölwerke AG számára, ami a Shell németországi képviselete volt. Emiatt a házat ma is Shell-Hausnak hívják, annak ellenére, hogy az építtető cég soha nem költözött be, mert időközben Hamburgba tette át székhelyét.

„Berlin, Tiergarten, Reichpietschufer, Shell-Haus“ von Beek100 - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

A lekerekítés és szögletesség keverése mindig képes levenni a lábamról, úgyhogy ez a ház is bejött, bár az időjárás és a fák miatt nem nagyon sikerült lefotóznom.

„Shellhaus3a“. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

Az épületcsoport fémvázra épült (erről festményt (!) tudok mutatni), pórusbeton falazóelemekkel, római travertinnel borítva. És ezek a hullámok a homlokzaton! Streamline Moderne à la weimari köztársaság? Nem értek a művészettörténethez, viszont nagyon bejön, amit itt látok!

„Germany Under Allied Occupation BU8734“ von Hewitt C H (Sergeant), No 5 Army Film & Photographic Unit - http://media.iwm.org.uk/iwm/mediaLib//48/media-48343/large.jpg This is photograph BU 8734 from the collections of the Imperial War Museums. . Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Az acélvázas szerkezet jól jött Berlin ostroma során: bár az épület erősen megrongálódott, de állva maradt, helyre tudták állítani. A következő nagygenerálra 1997 körül került sor - állítólag a kivitelező megnyittatta a már lezárt kőbányát, amiből az eredeti borítás érkezett, csak hogy a végeredmény hiteles legyen.

Egy 83 éves épülethez képest tényleg jól is néz ki :) Kicsit monoton hatású ugyan a felülete, de ezt egész ügyesen oldják az aszimmetrikus keretosztású ablakok.

És ha már ezen a környéken járunk, itt egy másik, mérsékeltebben modern, de azért valahol hasonló épület a Potsdamer Brücke mellől. 1928 és 30 közt épült, és szintén eléggé kiugrik a "kockamodern" (ez nem szabatos megnevezés, de szerintem elég jól összefoglalja:) által dominált utcaképből. Az építtető Loeser&Wolff dohánycég eredetileg egy igazi felhőkarcolót szeretett volna, aztán jött a gazdasági világválság, így végül 30 méterrel alacsonyabb lett - a két beüvegezett szint is csak 2002 körül épült a tetejére.