Előző rész: a Potsdamer Platztól a Niederkirchner Strasséig
Második rész: a belvárostól Treptowig

A Fal egykori helyével foglalkozó sorozat befejező részében a Berlin-Mitte városrészt északról határoló szakasszal szeretnék foglalkozni. Az alábbi térképen ezt a "Berlin" felirattól felfelé, a "Prenzlauer Berg" felirattól balra találjuk. Tessék nyugodtan belenagyítani!

Sokan gondolják, hogy a keleti és nyugati oldal közt csak a Checkpoint Charlie-nál lehetett átmenni a Falon, pedig számos további átkelőhely is működött, általában valamilyen korlátozással: a Heinrich-Heine-Strassei például a kelet- és nyugatnémeteknek állt rendelkezésre, míg a Bösebrückén a nyugat-berliniek is átmehettek - a város nyugati oldalának lakosai ugyanis nem számítottak NSZK lakosoknak a keletiek szerint. A már említett Checkpoint Charlie a külföldiek, diplomaták, illetve a megszálló hatalmak katonáinak rendelkezésére állt, míg a Friedrichstrasse-i vasútállomáson bárki átmehetett, akinek megvoltak a megfelelő papírjai.

"Berlin wall-1" by Leon petrosyan - Own work. Licensed under CC BY-SA 3.0 via Commons

Volt még pár további átkelőhely, ezek közül most a Chausseestrasse-it mutatnám meg. A fentebbi kép érdekessége, hogy a keleti oldal felől ábrázolja a megerősített szektorhatárt. Az is látszik rajta, hogy az emberek szabad mozgásán túl a villamosközlekedés is a politika áldozatául esett; 1953 után a síndöcögények a közelben álló (azóta lebontott és beépített) stadion kiszolgálása során a nekünk jobb kéz felé eső házak körül futó hurokvágányon fordultak, miközben még az előtérben látható lejárón át elérhető metróállomás is működött. A Fal felépülte után viszont a ma U6-nak hívott metró szellemvasút lett: nem állt meg többé a keleti megállókban (a Friedrichstrasse kivételével, ahol át lehetett szállni a szintén "nyugati oldali" S-Bahnokra).

A rendszerváltás után újra megnyitották a metróállomást, aztán 2013-ban megszüntették a villamost, pontosabban az addig itt végződő vonalat a főpályaudvar felé kanyarították. Ha ma ezt a kicsit unalmas utcarészletet nézzük, gondoljunk arra, hogy itt 1989. április 8-án még figyelmeztetőlövéssel állítottak meg két nyugatra szökni próbáló kelet-berlini fiatalembert!

A Chaussestrasse környékének érdekessége, hogy gyakorlatilag csak egy beékelődés volt a nyugati területbe, tőle 300-300 méterre mindkét oldalon "nyugat" volt. A cikk-cakkban haladó Fal a Nordbahnhof S-Bahn megálló hátsó kijáratánál tört meg, így annak épületét szépen beleépítették a "védvonalba".

A lejáró ma ismét ki van bontva, és itt kezdődik - a Bernauer Strasse mentén - a Berlini Fal emlékpark is. Az S-Bahn megállónak nevet adó Északi pályaudvar 1952-ben szűnt meg, mert hiába volt "keleti" területen, az innen induló sínek csak "nyugaton át" voltak elérhetőek. Az eredetileg Stettini pályaudvar névre hallgató komplexumból egyedül az elővárosi vasút pavilonja maradt meg, ami azért irónikus, mert az itteni elővárosi vasúti funkciók már 1936-ban, az S-Bahn alagút átadásakor megszűntek. Az egykori vasúti terület 10 éve még nagyrészt üres volt, azóta egyre jobban beépítik.

A Bernauer Strasse borzasztó átalakulásának egy teljes bejegyzést szenteltem annak idején, de egy kép erejéig érdemes felidézni. A lakóházakat a fotó készítésének idejére már kiürítették, az ablakokat is befalazták - de még állnak. 1963 után már csak a földszint maradt meg belőlük: a házak falai alkották a Falat! A nyolcvanas években épült ki a "klasszikus" (fehérre festett vasbeton elemes) Fal, 1985-ben pedig az egészen addig meghagyott templomot is lerombolták.

Ahogy látható, az utca "keleti" (igazából déli, délkeleti) oldala még ma is hiányzik. Vélhetően a Megbékélés templomának felrobbantása miatt lett itt kijelölve az emlékpark, mely mellett ma újra villamos jár, többször is keresztezve az egykori szektorhatárt.

„Acker- Bernauer-Straße“ von Hajotthu - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

Ez a Wikipedián talált kép mindent elmond szerintem. Bár maga a park csak két saroknyi távon húzódik, utána még majdnem egy kilométeren át követhetjük az egykori halálsávot.

„Bernauer Strasse 48a“ von Brewer Bob - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC-BY-SA 4.0 über Wikimedia Commons

A Bernauer Strasse 48-as számú házban élt Ida Siekmann, a Fal első dokumentált halálos áldozata. A bérház a keleti oldalon feküdt, az utca viszont már a francia szektorban, így a ház kapuját lezárta a keleti rendőrség. Az 59 éves hölgy a harmadik emeleti ablakból ugrott ki, hogy a nyugati oldalon élő rokonaihoz meneküljön, de a maga alá dobott matrac nem fogta fel a zuhanást, így nem sokkal később belehalt sérüléseibe. A házat az NDK hatóságok nemsokára lebontották, de a nyugati oldalon felállított emlékműhöz nem nyúlhattak.

És körülbelül így néz ki ez a hely ma. Az utcát keresztező kockakő-sor a Fal utolsó helyét jelöli: a határ eredetileg keletebbre húzódott, a ma is meglevő stadion melletti domboldal alján. Azon túl egy felhagyott rendezőpályaudvar volt: az eredeti Nordbahnhof (ahogy említettem, a ma így hívott S-Bahn megállónál fekvő pályaudvart akkor még Stettiner Bahnhofnak hívták). 1988-ban a keletiek megszerezték ezt a területet: egy szélesebb, jobban őrizhető határzónát akartak kialakítani rajta. A kiürített, de végül teljes valójában nem "falasított" terület ma a Mauerpark névre hallgat, a stadion felöli oldalon pedig egy darab még megvan a "hátországi" falból.

A Fal eredeti nyomvonala a Schwedter Strasse vonalában volt; valószínűleg az utcaszintnél magasabban fekvő stadion, illetve az oda járó tömegek miatt a határkerítés tetejére több méter magas "optikai akadályt" építettek, nehogy a keleti polgárok csoportosan átnézzenek nyugatra.

Ma át lehet nézni, át lehet gyalogolni, sőt, át is lehet villamosozni, a '88-as határsávban is mindig hatalmas az élet (a szomszédságában pedig egy jókora kirakodóvásár működik). Érdekes, hogy az ostorlámpák viszont megmaradtak a keleti oldalon - az ilyen apróságok talán örökké őrizni fogják az egykori megosztottságot...

És ezzel a sorozat végére értünk, köszönöm a figyelmet. Ha tetszett, oszd meg másokkal, vagy olvasd el a többi berlini falas írásomat!

Régi képek: allhails@flickr, wikimedia commons
Források: www.saschateichmann.de, német wikipedia, szóbeli közlések, régi térképek