Pécs családi ügy mifelénk: anyuék fiatal korukban nagyon megszerették a várost, és ez a rokonszenv a nyolcvanas évek közepén rám is átragadt. Szokatlan templomok, régi városfal, érdekes múzeumok, tévétorony... hát hogy lehetne nem szeretni egy ilyen helyet?

Utólag némi vita tárgya volt, hogy ezt a képet anyu vagy apu készítette a hetvenes években, mindenesetre a régi családi diák közt számos pécsi van - ezeket annak idején meg is osztottam itt a blogon. A Széchenyi téren járunk, ahol akkoriban a gépi erejű közlekedés uralta a flasztert. A háttérben balra sejthető újságos szerintem még a nyolcvanas években is megvolt, legalábbis nagyon úgy rémlik, hogy '84-ben valahol ott vették meg nekünk szüleink az első Bucó-Szetti-Tacsi képregényt :)

A gumikerekűek sokáig elfoglalták a tér nagy részét: a képen látható megállóban mi is még buszra szálltunk 2005/6 fordulóján, amikor a szilvesztert/újévet itt töltöttük.

Aztán jött a már réges-rég esedékes nagygenerál, és sétatér lett a  területből. Nekem tetszik így, kimondottan kellemes hangulata van. Érdekes látni, hogy a hetvenes években még sehol se voltak a fák, melyek árnyékára most bizony nagy szükség volt a kánikula miatt!

Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy mit is akartam '98 nyarán lefotózni, mert elég előnytelen ez a képkivágás... Lehet, hogy a középen álló Kisfiat volt a fő motívum? :)

Mindenesetre 2016-ban már itt sincsenek autók! Az új városháza tornya erre a fotóra ugyan már ráfért, de hogy ne legyen túl jó az összhatás, az előtér nagy része árnyékban maradt - így jár az ember, ha késő délután jut eszébe, hogy kellene egy ilyen képet készíteni :)