Búcsúztassuk a nyarat zenével, pontosabban feldolgozásokkal, úgyis rég volt már ilyen! Kezdésnek ugorjunk vissza 1962-be:
Biztos mindenkinek ismerős; a nyolcvanas évek második felében George Harrison ezzel a dallal tért vissza a reflektorfénybe. Szüleimnek szerintem meg is volt a lemez, de soha nem néztem meg, hogy melyik számot ki írta, hisz úgy gondoltam, ha valaki nincs rászorulva arra, hogy mások számait énekelje, az ő (ez az ügy nem számít). Érdekes, hogy a számnak két klipje is van: az egyikben Harrison valami szobában zenélget egy Telecasterrel, miközben körülötte minden életre kel, a szóló közben pedig (a kaszkadőre) ugrik egy hátraszaltót. A másik videót viszonylag ritkán lehetett látni, úgyhogy inkább azt rakom be:
És váltsunk stílust, irány a hetvenes évek vége! Az alábbi főcím egy főleg a tengerentúlon legendás film sikerét meglovagolni igyekvő, rövid úton ejtett tévésorozathoz tartozott:
Hát, nem egy 5. szimfónia, de valami ismerős benne! Nem a teljes szám, csak bizonyos részei - de persze az is lehet, hogy én hallottam túl sokat ebben a formában:
Bár mind Cher, mind Meat Loaf meglehetősen híresek voltak, ezt a dalt csak az MTV-nek köszönhetően ismerem, ahol talán a Paul King-féle Greatest Hits-ben játszották elég sokat. Nem mondom, hogy túlságosan eredeti nóta, de azért kellemes kis rock'n'roll, nem?
Végezetül következzék egy Thin Lizzy demó, Gary Moore-ral az egyik gitáron. Standard blues-rock, szájharmonikával megtámogatva. Utóbbit egy Huey Lewis néven elhíresült srác kezelte, a dalt pedig az ő haverjai, pontosabban akkori együttese, a Clover tagjai írták. A nóta végül nem került fel az akkori Lizzy sorlemezre, a Black Rose-ra, és talán el is felejtődött volna, ...
... ha Lewis új bandája, a Huey Lewis and the News fel nem dolgozza. Eléggé más ez a verzió, de azért van hangulata! Ezt a számot egyébként ismertem, de meg nem mondtam volna, hogy eredetileg Thin Lizzy-nek indult, míg véletlenül bele nem akadtam a múltkori Gary Moore-bejegyzéshez való adatgyűjtés közben :)
Ez megy most