Tudnivalók

Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, zenékre. Meg minden másra.
 
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm! (A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve)
 
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollkodás, anyázás, a spammelés és a túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.

  Gyorslinkek:
Hampage.hu frissítések
Énblog
Égitársaság
Zene
Videók
Saját zene

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Ez megy most

Top 5

  1. Megtalált sínek: a Margit híd régi vágányainak darabjai a DunábanÉveket töltöttem Budapest elvesz(t)ett vágányainak felkutatásával, most azonban - kivételesen - megtalált sínekről fogok mesélni! Száraz időszakokban néha előfordul, hogy a Margit-sziget déli...
  2. Budapest málhásai: a MukikIsmét Tomáš Dvořák képeiből válogatok, témául pedig a guruló fadobozhoz hasonlatos "motoros fedett teherkocsikat" választottam. Persze valószínűleg nagyon ritkán hívták őket így hosszúra nyúlt...
  3. Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
  4. BUMM nincs, de (majdnem) minden más abból a korszakból itt van :)A jelek szerint az elmúlt hónapokban egy kő alatt éltem (esetleg szatyorban), mert teljesen elment mellettem, hogy az archive.org nem csak elkezdte összegyűjteni az univerzum összes C64-es programját,...
  5. Cégérek, táblák és neonok a hetvenes-nyolcvanas évek külvárosi utcáinJó régen nem csináltam már "régi képes" bejegyzést, de a minap valami mást keresve rámjött, hogy folytatást csináljak egy régi képmutogatós írásnak, melyben hirdetésekkel, neonreklámokkal...
  6. A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
  7. Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
  8. Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll: A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
  9. A Keletitől az Örs vezér teréig Noah Caplin képeinMostanában sokfelé jártunk régi képeken: a Moszkva téren, Soroksáron, a Duna-parton, a Hegyvidéken, de a zuglói hálózat kimaradt - és "zuglói" alatt most az Erzsébetváros északkeleti csücskén át...
  10. Amikor az utcák keskenyebbek, a villamosok pedig tényleg öregek voltakMúltkor elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba Tim Boric-kal, most ismét mutatnék néhányat a hetvenes évek második felében készített képeiből. Kezdjük Óbudán, mondjuk a Flórián téren! A...

Címkék

103 (7) 105Na (5) 1233 (11) 125év (7) 1522 (7) 1820 (13) 1969 (7) 1973 (6) 1976 (9) 1977 (6) 1978 (6) 1979 (10) 1980 (10) 2018 (11) 2019 (49) 2020 (31) 2624 (23) 2806 (12) 3720 (10) 41-es (10) 424 (22) 436 (6) 5884 (6) 611 (9) abba (6) abszurd (26) Ab van Donselaar (42) aeropark (6) agyhúgykő (61) airway (97) álhír (5) állatkert (11) álom (5) alpok (12) amiga (8) augusztus 20 (6) ausztria (96) autók (87) bach (5) balaton (105) Balt Korthals Altes (14) bardotka (12) basel (7) bbc (8) bécs (46) belgium (11) bengáli (36) berlin (162) berlini fal (20) bkv (60) blog (28) blues (6) bp nosztalgia (10) brno (17) brüsszel (5) budai vár (25) budaörs (39) budapest (930) budapesti pillanatok (49) buék (9) busz (118) búvár (18) bytom (6) bzmot (7) c50 (13) c64 (18) caf (14) cégtörténet (6) city lights (72) classic remise (7) class 56 (7) combino (5) commodore (19) csak egy kép (53) csak egy videó (307) csehország (69) csehszlovák (41) csörgő (12) cukiság (35) debrecen (25) demó (10) design (7) díszkivilágítás (31) divat (6) dízel (11) doctor who (42) drezda (8) duna (40) életkép (22) életképek (38) életmód (6) elveszett (34) emlék (10) emlékek (39) énblog (509) énzene (21) építészet (67) építkezés (22) épület (18) érdekes (5) érdekesség (37) erfurt (8) Ernst Plefka (7) esti városkép (8) évforduló (12) ezerötszázas (7) ezres (16) fan fiction (12) faros (5) favázas (11) feldolgozások (13) felhők (26) felső-szilézia (30) felső szilézia villamos (27) fentrol (6) fényvillamos (21) ferihegy (39) film (13) firka (5) fogas (7) fogaskerekű (22) fogyasztói (24) fonódó (11) fortepan (35) fotó (5) frankfurt am main (9) freddie mercury (7) füsti (6) gary moore (36) gdynia (5) geek (7) Geoffrey Tribe (16) gépsárkány (70) gibson (10) gitár (39) gmap (20) gmunden (6) goldtimer (6) gondolatok (12) gőzmozdony (51) gyermekvasút (41) haditechnika (15) hajó (92) hajtóművek-motorok (6) hampage (412) hamster (5) hangok (5) hangszerek (13) hármashatárhegy (5) havazás (5) heavy metal (6) helikopter (12) helka ms (6) hév (46) híd (30) (34) hódmezővásárhely (7) hogylehetne (7) hogyvolt (7) house (6) hülyeség (8) humor (124) idegenforgalom (21) ikarus (64) il 14 (10) innsbruck (5) internet (6) ipari létesítmények (7) írás (15) it (9) játék (5) jegyek (6) joe satriani (5) kalef (11) karácsony (11) karikatúra (5) Karl Holzinger (9) karosa (7) kassa (20) katamarán (7) katowice (7) kazetta (8) kecskemét 2010 (6) kelenföld (9) kelet-berlin (5) kép (6) képek (1018) képregény (95) kérdés (12) kirándulás (11) kisföldalatti (15) kiskörút (5) kisvasút (57) ki vagy doki (13) klasszikus zene (5) köd (20) köln (35) kölni dóm (5) konstal (8) körtér (8) közlekedés (401) kritika (72) kulfoldi szemmel (113) laminátka (6) lánchíd (8) lanovka (8) last ninja (6) látnivaló (11) lengyelország (82) les paul (8) lhbs (25) linz (10) lipcse (12) li 2 (26) lkk (5) lodz (6) ludmilla (14) luzná u rakovníka (6) m4 (15) maci (6) mackó (6) magas tátra (12) magyarország (7) margit híd (9) már nincs (6) mátyás-templom (6) máv (35) medve (7) metál (15) metró (45) miskolc (26) mittudoménmi (9) mk45 (6) mk48 (15) mk49 (5) MOD (7) morál (11) morgás (130) mozdonyok (27) mozi (10) mtp (7) muki (15) münchen (27) műrepülés (8) muv (10) múzeum (64) n19 (5) nagypolszki (6) naplemente (8) németország (323) neon (5) nerd (7) nincsmár (9) Noah Caplin (6) nohab (66) nosztalgia (240) nosztalgiabusz (41) nosztalgiahajó (12) nosztalgiahév (6) nosztalgiatroli (5) nosztalgiavillamos (118) nosztalgiavonat (9) nürnberg (20) nyílt nap (6) nyíregyháza (6) nyolcvanas évek (22) nyugat-berlin (6) NZA (12) olaszország (26) oldtimer (119) orgona (5) orkvadászok (11) ostrava (8) osztyapenkó (5) otthoni turista (36) ozzy osbourne (9) pályahiba (6) pályaudvar (42) panoráma (109) paródia (7) pcc (6) pécs (13) Peter Haseldine (11) point n click turista (8) pop (30) popkultúra (136) pozitívum (12) pozsony (58) prága (27) programajánló (28) púpos (23) queen (19) r.i.p. (14) rádió (6) rajz (5) redbull air race (8) rejtvény (11) reklám (24) relax (12) rendez (13) repülés (135) repülőgép (46) repülőgépek (82) repülőnap (34) repülőtér (21) retró (55) rock (91) rocktörténet (5) róma (15) s-bahn (15) semmering (9) sg (5) sid (5) skanzen (5) skoda (11) sky channel (8) SNL (17) sorozatok (15) soundcloud (15) spotting (19) st.pölten (5) star wars (5) stuka (6) stuttgart (7) super channel (5) svájc (27) szabadság híd (15) szárnyashajó (7) szavazás (6) szczecin (7) szeged (39) szekacs (8) szergej (37) szilézia (6) szinti (5) szliács (5) szlovákia (135) sztrájk (21) szünetjelzés helyett (237) tapolca (6) társadalom (5) tatra (37) taurus (7) tdt2020 (12) tdt2022 (6) technika (65) technikatörténet (70) tehervonatok (12) tél (15) templom (12) természet (6) tévéműsor (27) thin lizzy (8) Tim Boric (16) Tomas Dvorak (10) tömegközlekedés (483) történelem (29) totalcar (5) trabant (5) trainspotting (73) tram train (9) trolibusz (73) turizmus (20) tűzvonalban (15) tűzvonalban saját (8) tv (94) überzenészek (17) utazás (397) utcakép (226) uv (56) vár (11) várnegyed (8) város (520) városkép (104) városliget (9) varsó (7) vasút (588) vasúti becenév (6) vélemény (25) vicinális (13) vidám park (5) videó (884) villamos (842) vitorlás (7) vízibusz (9) vlog (7) wachau (5) woltersdorf (5) wroclaw (6) wuppertal (7) würzburg (5) xi.ker (48) youtube (343) zene (227) zlin (13) zürich (13) Címkefelhő

A másik oldal: a Fender

2017.02.19. 07:00 :: Hamster

Aki esetleg nehezményezte, hogy mindig csak Gibsonokat mutogatok (már amennyiben két bejegyzés mindignek számít), az most örülhet, mert ezúttal a másik legnagyobb márkáról, a Fenderről fogok random képeket mutatni. Pontosabban nem az egész Fenderről, csak pár gyártmányukról:

img_20170127_173204.jpg

Bár sokan úgy tudják, valójában nem Leo Fender (a cég alapítója) találta fel a tömörtestű elektromos gitárt, de még csak az elektromos basszusgitárt sem, viszont ő csinált virágzó iparágat ezek gyártásából, és a legklasszikusabb modellek közül jó párat ő tervezett, annak ellenére, hogy nem is tudott rajtuk játszani.

img_20170127_172508.jpg

A két leghíresebb Fender modell a csak alul kivágott (single cutaway) Telecaster, lásd a képen a fehér jószágot, és a "kétszarvas" (double cutaway) Stratocaster (jobbra és balra). A boltban kapható tömörtestű villanygitárok kb. 60-70%-a ennek a két típusnak a másolata vagy továbbgondolása, ami különösen vicces annak ismeretében, hogy előbbit - még Broadcaster és Esquire néven - 1950-ben, utóbbit pedig 1954-ben mutatták be. Persze tengernyi részleten javítottak-finomítottak a Leo Fender után érkező hangszerkészítők, de ha az autók is csak annyit fejlődtek volna feltalálásuk óta, mint az elektromos gitárok, akkor máig Citroen Traction Avant-okkal járnánk :)

img_20170127_172448_burst001_cover.jpg

Asztallap jellegű test, két egytekercses hangszedő, ragasztott helyett csavarozott nyak, körülbelül ennyi volt az alap - aki akarta, persze bővíthette azt. A Fender sikere után felbukkanó elektromos gitár özön ellenére Bruce Springsteentől kezdve a néhai Prince-en át Keith Richards-ig számtalan zenész leragadt a "Tele" valamelyik változatánál, vagy legalábbis gyakran visszatért hozzá. A fenti képen egyébként nem Fender, hanem Squier Telecastert látunk: a nagy gyártók egy idő után rájöttek, hogy ha zavarja őket, hogy mások az ő gitárjaik másolásából élnek, akkor a legegyszerűbb, ha a kevésbé tehetős zenészeket is ők szolgálják ki. Az amerikai Gibson saját tulajdonú "fapados" márkája a Távol-Keleten - és néha Csehszlovákiában - gyárttató Epiphone, a szintén amerikai Fendernek pedig a japán Fender, a mexikói Fender, és a több helyen is készülő Squier


Zártkörű :) Telecaster-bemutató a nemrég elhunyt Rick Parfitt emlékére

Ezen felül persze a leglátványosabb piacba, a rock- és metál gitárokéba is bevásárolták magukat: a Jackson és a Charvel (ezek a márkák a gitárok közt olyanok, mint a Lamborghini és a Lotus) például a Fenderé, a Kramer (az előbbi párhuzammal élve a nyolcvanas években ők voltak a DeTomaso) pedig a Gibsoné. Egyébként eredetileg mind az "Epi", mind a Squier saját jogán elismert hangszergyártó volt, előbbinek ma is vannak önálló gyártmányai. A gitár az előző képről pedig kellene, pedig igazán alapmodell.

img_20170127_172402.jpg

A néhány évvel a Tele után bemutatott Stratocaster* leghíresebb felhasználóit sokáig lehetne sorolni: az igazán nagy közönség először valószínűleg Buddy Holly kezében látta, aztán a Shadows nyomult talpig Fenderben, majd jött Jimi Hendrix... Időnként mindenkit lehetett "Strattal" látni: a korábban Les Paul-felhasználó Jeff Becket, Eric Claptont, de még Brian May-t is, aki amúgy saját készítésű gitárjával lett híres. Ritchie Blackmore-ról, David Gilmourról, Stevie Ray Vaughanről, vagy épp Yngwie J. Malmsteenről pedig ne is beszéljünk, őket legtöbbször szintén Stratocasterrel látni.

*mielőtt valaki más írná be kommentként: volt olyan is, hogy "Hamstercaster" ;)

Aki azt hitte, hogy nem fogok tudni ide is betenni egy Gary Moore videót, az tévedett: bár utólag úgy tűnhet, mintha ő csak Gibsonokat használt volna, igazából úgy általában a jó gitárokat szerette - és olyanból a Fender is csinált párat!

img_20170127_173145.jpg

Az itt látható paletta persze messze nem teljes, hiszen több tucat Fender-modell létezik még, és többségük több tucat kivitelben is kapható. Amit még megmutatnék, az a Jazz Bass, melyből ezúttal is (két) Squier gyártmányút mutatok (mert ilyet sikerült lefotóznom). A basszusgitár érdekes műfaj, még ha jóval kevésbé is konyítok hozzá, mint a "normálhoz", ...

... és hát kevésbé is lehet egy-egy videóval érzékeltetni, hogy pontosan mi benne az érdekes. És igen, ilyen is van: Jaco Pastorius a Hamplóban - a végén még elveszik tőlem a Metálhörcsög nevet :O

img_20170127_172618.jpg

És végezetül "something completely different": a gitárok törzsfejlődésének egyik Stratocaster utáni ága, egy Ibanez. Róla nincs mit mesélnem, egyszerűen csak tetszik ezzel a lakkozással. Remélem, más is talált szépet-érdekeset a bejegyzésben :)

19 komment

Címkék: zene gitár youtube képek popkultúra fender technikatörténet stratocaster telecaster squier ibanez

A bejegyzés trackback címe:

https://hamster.blog.hu/api/trackback/id/tr4812248106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eszem faszom megáll, hogy erre reagáljak :)
És akkor én itt ülök, és az "elektromos gitárom" úgy néz ki, hogy vettem egy akusztikus gitárra felrakható hangszedőt. Mondjuk gitározni még ennyire se tudok...
Egy érdekesség: A Fender gitárok méretezése azért akkora, amekkora, hogy minél olcsóbban lehessen gyártani. Mind a testet, mind a nyakat egy-egy darab ipari szabvány szerint méretezett fatömbből ki lehet vágni. Ezért is lapos a hangszer, és ezért párhuzamos a nyak és a test síkja (szemben a Les Paul, SG, ES és hasonló "arched top" / "carved top" gitárokkal, ahol a nyak síkja kb. 3-4 fokos szögben metszi a test síkját). Gyakorlati következmény: egy Fendert simán le lehet tenni a földre, nem lesz semmi baja. Ezzel szemben egy Gibsont nem szerencsés a földre fektetni, mert csak a test alsó peremén és a fej legtetején fog pihenni, középen meg feszül a saját súlya alatt. Annak viszont, hogy a Fender nyakak "egysíkúak", van egy másik következménye is: a fej nem hajlik vissza a fogólaphoz képest, ami miatt a húrokat csak úgy lehet a nyeregre megfelelően ráfeszíteni, hogy valamivel leszorítjuk. Erre szolgálnak azok a "string tree"-nek nevezett bigyók, amelyek alá a magas E, B(H), G és D húrokat fűzzük a Fenderen, csak úgy, mint az utolsó képen látható Ibanez JS100-as fején lévő, mind a hat húrt leszorító króm rudacska. Megjegyzem, húrozáskor sokkal praktikusabb, mikor van ilyen izé a gitáron, mint amikor nincs. Ezért szeretek jobban Fendert húrozni, mint Gibsont.

És egy kis személyes panasz: az elmúlt három év alatt öt Fender/Squier gitárt vettem, és nem voltam mindig elájulva a minőségtől:
- A 2015-ös amerikai Fender hardtail Stratocasteremben a hátsó pickupön a tekercsből kijövő szál el volt pattanva, még szerencse, hogy egy kis forrasztással helyre tudtam barmolni.
- A 2016-os indonéz Fender FMT Telecasteremben a hangerő potméterbe bemenő jelet egy sérült szigetelésű kábel nemes egyszerűséggel leföldelte, így effektíve nem lehetett lehalkítani vagy elhallgattatni a gitárt. Ezt mondjuk egy darabka szigszalaggal orvosoltam, de azért bosszantó volt.
- Végül a pár hete vett Squier Affinity HSS Stratocasterem relatíve szarul szól (www.youtube.com/watch?v=XkqLZV9xCzY), de oké, ez fícsör, ilyen az olcsó hangszedő, már hozza a posta az apgrédeket. Viszont a nyakán szinte mindenhol tetten lehet érni az igénytelen megmunkálást. Itt-ott a fűrész megégette a juhart, helyenként beleszaladt egy-egy fúrófej, a 19-es bund meg messze kiáll a többi közül és zizeg, mint a veszedelem.
- Ehhez képest megdöbbentő, hogy a lányomnak vett 3/4-es méretű Squier Bullet Strat hibátlan, illetve a CD60-as akkusztikus gitárom is gyönyörűen van megmunkálva, pedig ezek is Indonéziában készültek.
@ainex: Engem az zavar, hogy emiatt egy-két lépésről a drága eredeti is teljesen úgy néz ki, mint a tizenpárezer forintos gagyi klón. Rájöttem, hogy csak olyan finisekkel tetszik, amelyik egy konkrét általam rajongott felhasználóhoz köthető, pl. tojás/fehér (nem ismerem a lingót, szóval körbeírom:) = Blackmore, Malmsteen, fekete/fekete = Gilmour, vagy egy ideje a videón látott fiesta red/fehér = Gary. Ez biztos sznobság, de Gibsonnál nincs ilyenem: vagy szép egy adott kivitel, vagy nem.
Stratóból a kedvencem a natúr szelet...akarom mondani natúr színű, fehér koptatóval. Valószínűleg azért, mert ilyen volt a legelső eredeti, ami a kezemben volt (Práder Vilié volt, ma Ismerős Arcok, akkoriban még Udvari Bolondok), és hatalmas élmény volt játszani rajta, szinte belesimult a kezembe. Igaz, akkoriban még csak Jolanákhoz, Orpheusokhoz voltam szokva (a keletnémet Musima Strato másolatom is csak jó egy évvel később lett meg)
@Hamster: Igen, ezzel kicsit én is így vagyok. A tojás-fehér kombináció nálam is különösen bejövős (bár akkor már a sima fekete-fehér Clapton változat se rossz). A piros-fehér különösebben nem hoz lázba, kivéve mikor Moore vagy Knopfler játszik rajta. A csilivili gyöngyház mintájú vagy fém színű scratchplate-ek viszont egyáltalán nem tetszenek, semmilyen kivitelen és senkinek a kezében. Ahogy nem szeretem azt se, amelyikbe otrombán bele van karcolva az SRV monogram. Ja meg még a bilikék az a kivitel, amitől kiütést kapok. Bár van olyan kék, amit azért kiakasztanék a falra: ardensmusic.com/images/0144602502.jpg
Na de akkor az obligát kérdés: Ha Fender, akkor milyen fogólapra esküszöl? A világosra (juhar) vagy a sötétre (rózsafa)? Nálam döntetlen. Elvileg azt vallom, hogy a rózsafán jobban szeretek játszani, de valahányszor kezembe kerül a hardtail Stratom juhar nyaka, kicsit meggondolom magam...

Egyébként időnként Fenderék is rádobnak a deszkára egy tükör-erezett juhar sapkát, ezek az FMT modellek (azaz Flamed Maple Top), amitől kicsit extrábbnak tűnhet a kivitel:
s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/a1/ca/5c/a1ca5c762f8c4f4e031dc34184cfa040.jpg
De mint írtam, van egy ilyenem "black cherry burst" színben (www.gearnuts.com/images/closeup/xl/1600-TeleHHFMTBC_angle.jpg), indonéz gyártmány, és szépnek ugyan szép, de nem volt hibátlan. Ráadásul gyárilag Seymour Duncan humbuckererekkel készül, de valahogy mégsem szól olyan meggyőzően, mint elvárnám.
@ainex: Nekem a juhar tetszene, de amiket meg tudtam volna venni, azok akkor és ott mind rózsafásak voltak. Telénél meg pláne, valami pluszt ad hozzá. További aberráció emellett a nagy fej, ami egyátalán nem klasszikus, sőt, nagyon is hetvenes évek, mégis tetszik.

"Egyébként időnként Fenderék is rádobnak a deszkára egy tükör-erezett juhar sapkát, ezek az FMT modellek (azaz Flamed Maple Top), amitől kicsit extrábbnak tűnhet a kivitel:"
De ez így mitől Tele? Ez olyan, mint egy négyütemű Trabant bónuszként fémkasztnival :)
@Hamster: A kérdés több, mint jogos. Azon kívül. hogy csak alsó kivágása van, 648mm a menzura, string-through-body rendszerű és egy-egy hangerő és hangszín potméter van rajta, ez tényleg nem igazi Tele. Mahagóniból van a teste és a nyaka, juharból a lapja, rózsafából a fogólapja, mindkettő körül fehér szegély fut körbe, sőt a nyaka ragasztott, és két humbucker lakik benne. Ez, valljuk meg férfiasan, egy Tele méretű Les Paul. És bevallom, pont ezért vettem meg: mert mikor a boltban a Blackstar csöves erősítőbe bedugtam, úgy sírt fel, mintha Les Paul lenne. Előnye, hogy picivel könnyebb (vékonyabb), és a profilozott nyak-test illesztés miatt (meg a hosszabb méret miatt) sokkal jobban hozzáférni nyak felső részéhez (17+ bundok).

A nagy fejű Strato meg tényleg nem klasszikus, de nekem is tetszik. Biztos mert gyerekkoromban inkább légycsapóval találkoztam, mint golfütővel. Ja és ha már a fejnél tartunk: nekem a Strato feje, akár nagyban, akár kicsiben, jobban tetszik, mint a Tele kissé "nyomi" vékonykája. Nem tudom megmondani, hogy miért, de a Strato fejéről inkább a hattyú ugrik be, a Tele fejéről meg a vakond...
Nekem is a széles fejű Strato tetszik, nem tudom, miért.
A másik nagy agymenésem egy olyan gitár, hogy stratocaster-szerű test Les Paul/SG (vagyis szimmetrikus) fejjel. Már többen lehülyéztek érte, és nem is nagyon csinált ilyet senki, tudtommal egyedül a Yamahának az SFX sorozata volt ilyesmi. Bencsik Samunak volt ilyen 85 környékén, ha jól emlékszem, a Live Aiden is ezen játszott.
@sako: Esetleg azért, mert szebb, mint a kisfejű? :)
@sako: Bár az egyoldali kulcsos megoldás praktikusabb (húrok elhúzása/iránytörés, plusz nekem mági néha összekeveredik, hogy merre forgassam, a kétoldali kulcsos egyszerűen szebb, szóval nekem is tetszik. Ami még klassz: a Flying V LP-fejjel:
www.vintageguitar.com/wp-content/uploads/01-KING-ALL-3.jpg
@ainex: Érdekes, hogy az 50-es évek végi stílusú Epimhez* képest már a 60-as évek stílusú Gibsonon is mennyivel könnyebb lefogni a magas hangokat. Kipróbálnék szívesen egy aktuális high performance verziót, hogy azzal a nyakcsatlakozással mennyivel lehet még könnyebb:
www.gearslutz.com/board/attachments/so-many-guitars-so-little-time/571979d1468654032-les-paul-std-high-performance-vs-traditional-heel.jpg

*nem értem, milyen keze lehet Zakk Wylde-nak, hogy azon a tuskó szélességű részen hogy tud vibrátózni, meg egyátalán hangokat lefogni
@Hamster: Azt nem tudom, mert HP modellem nincs, de ránézésre frankó lehet, mert a Thomann aktuális saját márkás LP imitációján remekül oda lehet férni a nyak legfelső részéhez is, pedig azon messze nem ennyire jól eldolgozott a csatlakozás:

thumbs5.static-thomann.de/thumb/bdbmagic/pics/bdb/363193/9972161_800.jpg

A Gibson HP-je meg valószínűleg még a Chapman ML-2-es, állítólag remek hozzáférhetőségét is veri:

thumbs5.static-thomann.de/thumb/bdbmagic/pics/bdb/345900/9547164_800.jpg

És persze mindez teljesen irreleváns ahhoz képest, hogy a hősök bizony a hagyományos tuskókon átnyúlva bírtak olyanokat játszani, amilyeneket én valószínűleg semmilyen profilú gitáron nem fogok tudni soha reprodukálni... Nem csak Zakk Wylde, hanem olyanok is, mint Slash vagy Poppa Chubby.
@ainex: Valahol vicces, hogy ha vastag a csatlakozás, akkor azért ugatják a Gibsont, hogy miért nem ergonomikusabb, ha vékonyítják, az a baj, mert szentségtörés, hogy változtatnak, eközben az igazán nagyok évtizedek óta olyan fadarabokon istenkednek, amelyek az internet népe szerint használhatatlanok :)
@Hamster: A Gibson saját -- múltbeli -- sikerét nyögi, valószínűleg mindörökké. Ha megpróbálják őrizni a hagyományt (Traditional, Classic, True Historic szériák), akkor azt vágják a fejükhöz, hogy "olyan jó már úgyse lesz sose", ha meg újítanak, akkor, ahogy mondod, rögtön szentségtörést kiáltanak.

Én mondjuk próbálok pragmatikusan hozzáállni. Van egy 2015-ös vékony testű Les Paul-om. Minden feature-je olyan modern, hogy a hagyományőrzők elátkoznak, amiért egyáltalán kezembe vettem. Kivéve a hangszedőket, amelyek Classic '59 PAF Alnico V-ösök. Na már most én úgy vagyok vele, hogy ha egyfelől olyan bitang jól szól, ahogy, másfelől meg olyan élvezet játszani rajta, amilyen, akkor nincs miről beszélni: nyerő és kész. Olyannyira, hogy szvsz még egy emblematikus és legendás Stratocaster szóló is jobban bír szólni rajta (ez mondjuk már a gitárbuzisági trollkodás határesete): www.youtube.com/watch?v=QG_RDlVvqxI
@ainex: Nekem se a Burstbuckerek, se a Classikok hangja nem jött be, amikor végigpróbáltam egy sor LP-t. Még a 49x-ek jöttek be leginkább, de persze igazából egyik se úgy szólt, mint Gary Moore gitárjai, nem is értem, miért ;) Egyszer próbáltam egy Dirty Fingeres LP-t is, az viszont egész jó volt. Egyszer ki kéne egy valódi 58/59/60-ast próbálni, valódi PAF-okkal... ami persze azért nem jelentene semmit, mert azok attól különlegesek, hogy nincs két egyforma.
@Hamster: Sok múlik az erősítőn is. Nekem meg pont a Dirty Fingers nem jött be, az olyanokkal szerelt SG-met épp most adom el. De egyetértek, ki kéne próbálni az egyedileg, kézzel tekercselt és gyantázott, ötven-hatvan éves eredeti PAFokat is. Valahogy meg kéne fűzni Joe Bonamassát, hogy a gyűjteményéből kipróbálhassunk néhány darabot. Ha elintézed a hozzáférést, én megoldom a kiutazásunkat :D
@ainex: Az a fura, hogy más is rosszakat mondott a Dirty Fingersre, nekem valahogy mégis tetszett. Az meg örök kérdés, hogy vajon itthon van-e eredeti PAF-os LP, esetleg 58-59-60-as burst.
süti beállítások módosítása