2016-hoz hasonlóan 2017 utolsó előtti napja is a Nohabok jegyében telt. Az előző évihez képest annyi újítás volt, hogy a nyolc mozdony most nem egyetlen szerelvényként ment le Tapolcára, hanem két vonatként: az út végét az egyik a Balaton északi, a másik a Balaton déli partján tette meg. Oké, Balatonszentgyörgy után tulajdonképpen a déli parti vonat is felkanyarodott az északira, hogy eljusson Tapolcára, de értitek, hogy értem :)

Idén a szerencse nem állt úgy mellénk, mint tavaly, például rögtön az első fotóhelyen megjártuk: bár arra számítottunk, hogy a két vonat egymás mellett fog jönni, Budafok megállóhelynél nem volt meg a "kötelék", mi több, kitakarták egymást. Ráadásul egy belváros felé tartó Flirt is belerongyolt a képbe délről, de ezen már csak röhögni tudtam :)

Mindegy, a sok Nohab akkor is kellemes látvány volt, optimisták voltunk. Következőnek Székesfehérvár-Repülőtér megállóhelyet néztük ki, de hiába értünk oda viszonylag hamar, annyian voltak (húszan? harmincan? szerintem még többen is), hogy lehetetlen volt jó helyre állni. El is ment a kedvem az egésztől, csak kézből videóztam az immár tényleg fej fej mellett haladó szerelvényeket. Talán ha lett volna egy drón kéznél, az jó képeket készíthetett volna.

Nekem alapvetően mindig is a déli part volt "a" Balaton. 4-5 évesen Földváron és Szemesen vártam mindig, hogy pirosan villogjon a "lámpa", és jöjjön a "gömbölyű orrú mozdony" (vagy legalább egy Szergej), úgyhogy örültem, hogy újra láthatok Nohabot itt. Két dologra nem számítottam: az egyik, hogy a közelmúltbeli felújítás miatt eléggé ledózerolt képet mutat a sínek környéke, a másik pedig az, hogy a vonat elég rendes sebességgel halad, ezért nem lesz sok fotólehetőség. Végülis videóztam egyet Szemesen (lásd kezdő snitt a bejegyzés végi videón), fotóztam-videóztam Boglárnál (lásd fentebb), és összejött még két "kiugrok a kocsiból, ledobom a statívot, felvételt nyomok, és már ott is van" jelenet. Sose hittem volna, hogy valaha ilyet leírhatok, de néha túl gyors a magyar vasút ;)

A két vonat hazafele jövet helyet cserélt, azaz a "mi" szerelvényünk az északi parton jött, Almádinál el is kaptuk a sötétben. Szép volt az álló helyzetből induló gépek hangja, de eddigre már nagyon fáztam, és csak le akartam volna dőlni, holott előtte még haza is kellett érni.

Persze minden frusztrációm ellenére nem mondanám, hogy kár volt eljönni vonatot fotózni - lehet, hogy csak túl keveset aludtam a túra előtt. Így jár az, aki előző nap pozsonyi fényvillamost fotózik rápihenés helyett :)