Meg tudjátok első ránézésre mondani, mi a különbség a lenti képen látható két vágány közt?

Igaz, a bejegyzés címében már lelőttem lelőttem a poént: jobbra egy normál (1435 mm), balra pedig egy orosz (1520 mm) nyomtávú sínpárt láthatunk. Ez a szomszédság önmagában még nem különleges, hiszen a záhonyi átrakókörzetben is találhatunk széles nyomtávú vágányokat, néha még fonódva is a normállal, itt azonban a "birodalmi" paraméterű vonal (Širokorozchodná trať, ŠRT) nyolcvanvalahány kilométert tesz meg szlovák területen:

Autor: Meichs – selbst erstellt nach Slovakia-map.png, CC BY-SA 3.0, Odkaz

Az Ungvár (Ужгород) - Enyicke (Haniska pri Košiciach) vasút azért épült a hatvanas évek közepén, hogy a szovjet vasérc minél gyorsabban a kassai acélműbe jusson. Eleinte széles nyomtávú Szergejek, majd Dongók küzdöttek a nehéz tehervonatokkal, aztán '78-ban 3kV egyenárammal villamosították a vonalat.

Azóta a fentebbi képen látható kétszekciós villanygépek dolgoznak rajta, bár állítólag vannak magánvasúti tehervonatok is az útvonal mentén fekvő célpontokhoz. A két szekció együttes (órás) teljesítménye 2x2 MW körül van, 350 kN vonóerővel - tulajdonképpen nem is olyan erős egy ilyen iker, viszont sebesség helyett az indító vonóerőre van kihegyezve, arra itt nagyobb szükség van. A fenti képen látszik, hogy rögtön három párhuzamos betápvezeték is van a munkavezeték mellett, erre a nagy felvett áramok miatt lehet szükség.

A két szekció önmagában kevés a boldogsághoz, néha kettő vagy több is kell belőle a több ezer tonnás vonatokhoz. Szintén érdekes, hogy a munkavezeték szovjet szabvány szerinti magasságban van, ezért a mozdonyok áramszedői magasító konzolokon ülnek.

Autor: Matijak – Vlastní dílo, CC BY-SA 4.0, Odkaz

Bár maga a vonal újonnan épült a hatvanas években, többnyire már létező normál vonalak mellé telepítették: Mátyóc (Maťovce) és Dobróka (Dúbravka), Lazony (Ložín) és Tőketerebes (Trebišov), illetve Szilvásújfalu (Slivník) és Felsőmislye (Vyšná Myšľa) között láthatunk ilyet. A folyamatos haladás érdekében az utak nagy része felül- vagy aluljáróval keresztezi a sínpárt, a folyópálya nagy részéről ennek ellenére - ha éppen nem jön vonat - nehéz megmondani, hogy egy különleges üzemhez tartozik.

2017 tavaszán közel két órát várakoztunk a vonal mentén, de semmi se jött, nyáron viszont mellénk szegődött a szerencse: volt, hogy az orrunk előtt ment le a sorompó, és máris jött a fotótéma, illetve amikor várakoztunk, akkor se hiába tettük. Állítólag napi 5-6 vonatpár közlekedik (más források szerint 10), úgyhogy egy kis türelemre mindenképpen szüksége van annak, aki itt akar fotózni, de szerintem megéri várni, mert ilyen méretű tehervonatokat itthon nem láthatunk (de a normál nyomtávú szlovák hálózaton se).