Akinek a chiptune-ok nem jönnek be, az se maradjon zene nélkül :) Kezdetnek itt van egy talán kevésbé ismert sláger a kilencvenes évek elejéről a Was (Not Was) nevű formációtól:

Amikor először hallottam, a szemöldököm a magasba szaladt, hiszen a férfi énekhang igencsak ismerős volt. De nem, az nem lehet, nem működne közre egy ilyen műanyag valamiben, gondoltam. Aztán kiderült, hogy mégis: nem elég, hogy a női vokál tényleg a klipben szereplő Kim Basingertől származik (neki se kellett volna kétszer mondania nekem, amit a dalban, ti. hogy "let's go to bed":), a másik hang valóban Ozzy Osbourné! És hogy még érdekesebb legyen a történet, majd' egy évtizeddel korábban a dal eredeti demójában (majd annak későbbi remixében) a még ismeretlen Madonna volt a párja. Persze nem egyszerre énekelték fel a részeiket, de akkor se semmi sztárparádé ennek a számnak a története!

Ugyanez igaz a Twisted Sister "Be Chrool to Your Scuel" című opuszára is, hiszen Dee Snider mellett Alice Cooper a másik fő vokalista. De a hangszeresek közt is találunk ismert neveket: a zongorát Billy Joel püfölte, a gitárszóló pedig a Stray Cats-es Brian Setzer műve. És akkor még nem is beszéltünk a klipről, melynek szokásosan hosszú kerettörténetének a Rendőrakadémia-sorozatból ismerős Bobcat Goldthwait a főszereplője. És most váltsunk stílust:

Eddie Howellről nem sokat tudok azon felül, hogy a hetvenes évek közepén egy fellépése során a "Man from Manhattan" című szám annyira megtetszett a jelenlevő Freddie Mercurynak, hogy felajánlotta a segítségét a dal felturbózásához. Konkrétan a hangszerelés mellett zongorázott és vokálozott, valamint magával hozta egy cimboráját, bizonyos Brian Mayt is. Ehhez méltóan igazi korai Queen lett a darab, simán felfért volna a Night at the Opera vicces számai közé! Sláger viszont sajnos nem lett belőle, mert kiderült, hogy a basszusgitáros nem szakszervezeti tag, ezért gyakorlatilag visszavonták a kislemez terjesztését. Ez az Eddie srác egyébként nem lehetett elveszett ember, mert a csapatában Phil Collins dobolt, és egy dal erejéig Gary Moore is beugrott hozzá (akusztikus) gitározni.

Billy Squier ismertebb előadó; bár én csak a kilencvenes években hallottam róla, Amerikában viszonylag sikeres volt a nyolcvanas években. Rögtön három lemeze is volt, amin Queen-tagok szerepeltek, bár én egyiktől se hidaltam le; a zenei hozzájárulásuk szerény nyomott véleményem szerint meglehetősen visszafogott volt. A legérdekesebb talán a fentebb hallható szám, mely egy tisztességes nyolcvanas évekbeli pop-rock nóta. Kicsit túlzás is bele a világ egyik legjobb rock-hangja...