Ha elhagyjuk a mai pozsonyi főpályaudvar épületét, és a városba vezető út mentén lesétálunk úgy 300 métert, egy viszonylag dísztelen, ám gyanús kinézetű épület elé jutunk:

A gyanú tárgya, hogy ez itt valami vasúti dolog, és bizony jogosan gondolunk erre: 1848-tól ez volt a Bécs - Marchegg - Pozsony vonal végállomása! Nem sokáig használták, mert 1851-től már átmenő forgalom zajlott a mai pályaudvar területén át, miután megnyílt a vaspálya Pest felé, Párkányon és Vácon át. A fejállomás épületei viszont megmaradtak, és 1999-ben itt, pontosabban az egykori raktárakban nyílt meg a Szlovák Műszaki Múzeum, a ZSSK és civilek együttműködésével a Pozsonyi Közlekedési Múzeum. Hogy bejussunk, meg kell kerülnünk az indóházat, felkapaszkodni a töltés másik oldalára, és már meg is érkeztünk!

Egy csendes, bensőséges hangulatú múzeumról van szó, ahol a magamfajta vasútbolond persze hamar az udvar felé veszi az irányt, ...

... hiszen ott állnak bármely közlekedési múzeum legfőbb látványosságai, a mozdonyok :) Hogy épp mit láthatunk, az a neten található képek alapján időről-időre változik: hol jön valami, hol elvisznek valamit. A fentebbi képen a Škoda első saját fejlesztésű gőzmozdonyának, a ČSD 534.0 sorozatának egy példányát láthatjuk. Ez a konkrét mozdony 1947-ben épült, de a típust még a húszas évek elején tervezték.

Valamivel hátrébb egy jóval kisebb gőzöst is láthatunk az osztrák cs. kir. Államvasutak 97-es sorozatából, 1902-ből, természetesen már csehszlovák színekben.  Az ott mögötte pedig egy Laminátka.

Aranyos kis masina, épp múltkor mutattam egy másik ilyet a pozsonyi vasúttörténeti múzeumból. Ahogy látható, a fényviszonyok nem voltak az igaziak, de ezzel együtt kellett élnem.

A régi felvételi épület hátsó fertálya: az említett 2-3 év alatt innen indultak a vonatok Bécsbe. Kicsit furcsa, hogy megmaradt az indóház, de hozzá kell tenni, hogy nem ez a legrégebbi még meglevő pályaudvari épület Pozsonyban, az ugyanis az egykori szentgyörgyi (később nagyszombati) lóvasúté: bár funkcióját rég elvesztette, még ma is áll!

Na, de hol is hagytam abba? Ja igen: a mozdonyoknál! Ez a műanyag héjú villanygép a ZSSK Cargo emblémáját viseli, ...

... akárcsak ez a Bardotka. Ez-az ugyan hiányzott róla, de annak ellenére nem tűnt nagyon rozsdásnak, hogy ki van téve az elemeknek. A Laminátka itt előnyben van, a műanyag nem rozsdásodik (csak a festék rohad le róla).

Titkos kedvencemből, a Dongóból is pihent egy itt, természetesen ő is cargós gép volt. Ha valaki tehervonatozó fotós vagy mozdonyvezető olvassa ezt: bejárnak ilyen gépek Magyarországra? És ha nem, korábban bejártak?

És ez a Vasaló is cargós volt. Talán ők tudnak leginkább gépeket nélkülözni? A típus maga a mi Szöcskénk itteni megfelelője, egy váltakozó feszültséggel működő villamos tolatómozdony. Talán még nem kimondottan múzeumba való, másrészt viszont még sose tudtam ilyen közel menni ilyenhez, mert amiket eddig láttam, azok mindig éppen dolgoztak :)

És bár a bejegyezésnek vége, a vágányok folytatódnak az "élő" pályaudvari rész felé. Ez a fertály a jelek szerint a RegioJet birodalma, az ő kocsijaik és Talentjeik álltak itt, illetve - bár ezen a képen nem látszik - egy nekik dolgozó Búvár. A rombusz alakú valami odafent pedig a Zerge-hegy (Kamzík) tetején álló tévétorony, amit a hetvenes évek közepén építettek, szerintem meglepően jól öregedő hipermodern stílusban.

Folyt. köv., a raktárépületek kincseivel, azaz autókkal és motorokkal!