Annak idején az idősebbek néha meséltek arról, hogy ifjabb korukban a mindenre érvényes kombinált helyett csak - fele annyiba se kerülő - villamosbérletük volt, és hogy mekkora távolságokat tettek meg azzal átszállás nélkül, merthogy a járatok régen hosszabb útvonalakon közlekedtek. Én már az egyre hosszabbodó metrók és egyre rövidülő villamosok korszakába születtem bele, úgyhogy izgalmasnak tűnt az a világ - leszámítva azt, hogy azt is elmondták, hogy mekkora tömeg volt a járműveken, és hogy néha csak a lépcsőre tudtak felkapaszkodni. Most Joseph és Richard Braun 1967-es felvételei segítségével visszamegyünk ennek az időszaknak a végére, amikor még nem volt BKV, és a buszokat a Fővárosi Autóbuszüzem (FAÜ), a villamosokat pedig a Fővárosi Villamosvasút (FVV) üzemeltette!

A 44-es villamos utolsó inkarnációjában a Rákos-patak és a Keleti pályaudvar közt inkább csak helyi jelentőségű járat volt, de előtte az egyik legfontosabb Rákóczi úti viszonylatnak számított. Itt éppen a Döbrentei téren látjuk az Erzsébet hídról lekanyarodni. Nem semmi az a horzsolás végig az elülső motorkocsi oldalán, vajon mivel dörgölőzött össze? Jellemző volt akkoriban, hogy ilyen esztétikai állapotú járművek közlekedtek?

Az imént a 44-esen látotthoz hasonló UV szerelvények egészen 2007-ig velünk voltak, a Rákospalota és a Szarvas tér közt járó 67-esen viszont ilyen középbejáratú ikreket lehetett akkoriban látni: ezek a jellegzetes kinézetű járművek a hetvenes évek első felében eltűntek. Van valakinek emléke arról, hogy mennyire volt jogos a kocsik beceneve, a "Bukfenc"? Tényleg akkorát bólintottak induláskor és megálláskor? Igazából a tengelytávjuk nem volt annyira kicsi, hogy jelentősen másképp mozogjanak, mint a többi budapesti kéttengelyes...

19-es villamos ma is van, de a Dunán már nem megy át, ellentétben 1967-tel, amikor a Kelenföldi pályaudvartól a Keletiig járt, az Erzsébet-hídon és a Rákóczi úton át. A képen a régimódi villamosokon kívül érdekes még a befalazott Sziklatemplom, illetve a közlekedési lámpát irányító rendőr kacsalábon álló üvegkalitkája. Az, hogy a lámpát élő ember kapcsolta, néha jól jött: egy idős villamosvezető mesélte, hogy nála egyszer valószínűleg életeket mentett. A Szabadság híd közepén ugyanis minden üzemi fékje elment, és érezte, hogy a kézifék ugyan lassítja kicsit, de nem fogja megállítani a lejtőn. A Gellért téren keresztben pedig zajlott a forgalom! Jobb híján elkezdte a csengőt ütni, amire felfigyelt a fülkében a rendőr, és leállította a keresztező forgalmat. A villamos állítólag egészen a tér sarkán levő házasságkötő terem vonaláig elgurult, viszont legalább egy buszt se vágott ketté útközben.

A változatosság kedvéért ismét egy 44-est látunk, ezúttal a Déli pályaudvarnál. Érdemes megnézni, hogy akkoriban nem csak a Moszkva tér felé (nekünk jobbra) tudtak a villamosok kanyarodni, hanem az Alkotás utcába (nekünk balra) is. A 2010-es években hatalmas dolog volt a fonódó villamos, de a metró előtt Pesten is sokkal több elágazási-összeágazási lehetőség volt a hálózaton, és ezeket használták is. Például a Krisztina körúton együtt járt a 44-es, a 63-as, a 18-as és a 60-as (a 67-es a Szarvas téren fordult vissza Pest felé). A 60-as a Délinél balra ment, hogy felmásszon a Csörsz utcáig; a többi járat együtt ment a Moszkva térig, ahol a 44-es visszafordult, míg a 18-as Óbuda, a 63-as pedig a János kórház irányába folytatta útját.

És ha már említettem a 63-ast: ez a járat akkoriban a Nagyvárad tértől az Üllői úton, a Kálvin téren, majd a Vámház (akkoriban Tolbuchin) körúton át, és a későbbi 18-as villamos útvonalán ment a János kórházig. Ehhez az kellett, hogy a Szent Gellért téren mindkét irányba lehessen kanyarodni villamossal a Szabadság hídról. A Bartók Béla út felé kanyarodó villamosoknak a tér déli oldalán volt megállója, a Gellért rakpartra kanyarodó 63-asnak pedig az északin, ahogy itt látjuk. Meg látunk egy Citroën DS-t is, az se csúnya :)

A 42-es ma Budapest egyik legrövidebb villamosvonala, 1967-ben viszont még igazi "interkontinentális" járat volt: a kispesti Tóth Árpád utca és a Móricz Zsigmond körtér közt járt. Az egyik legkorábbi "elveszett sínes" emlékem az volt gyerekkoromban, amikor valaki elmesélte, hogy régen a Bartók Béla útról átszállás nélkül el lehetett jutni a Honvéd pályáig, ami akkor nekem a világ végén is túl volt. Meg azt is mesélték, hogy az Üllőin néha annyira feltartották egymást a villamosok, hogy le lehetett ugrani az egyikről, előrefutni, és felszállni az eggyel korábbira. Valaki erősítse meg, hogy ez tényleg működött :)

Ez a két pótkocsis, végig lecsapható rácsos szerelvény olyan szép, hogy hátulról is megnézzük! Bónuszként a Szabadság híd akkori színe is megtekinthető a képen. Legalábbis nagyjából, mert kicsit elment kékbe ez a fotó.

A bejegyzésben láttuk már a 19-es, 44-es és 67-es villamosokat, illetve említettük a 60-ast, ezek akkoriban mind "fonódva" jártak a Rákóczi úton. De volt még egy járat, ami ott közlekedett: a Körtértől az Erzsébet hídon, a Rákóczi úton, a Thököly úton, majd a Bosnyák téren jobbost dobva a Nagy Lajos király útján az Örs vezér teréig járó 68-as. A kép érdekessége még, hogy a rajta látható villamos - az FVV kétirányú "házi csuklósainak" prototípusa - ma is megvan!

A régi fényképekért köszönetet szeretnék mondani a készítőknek: Joseph és Richard Braunnak, az Electric Railroaders' Association archívumának, és Joó Ferencnek.

Ha tetszenek a képek, ajánld ezt a bejegyzést ismerőseidnek!