Bár enyhén deprimáló, hogy idén eddig Hűvösvölgyben jártam a legmesszebb itthonról, de legalább ott valami igen lelkesítő dolgot láttam:

Bár a 001-es Mk45-ös se csúnya, de az igazi érdekesség a távolban jobbra látható! Hogy az ajtón túl minden homályos, az nem fókuszálási hiba, hanem utolért a "Hamster weather". Úgy esett, mintha dézsából öntötték volna:

Sebaj, ez a jövevény megért egy kis megázást! Ez itt ugyanis a Gyermekvasút legújabb szerzeménye, a 2030-as pályaszámú Mk48-as. Egykori úttörővasutas édesapám mesélte, hogy az akkori zöld festés alapján ők ezt a típust Spenótnak hívták - hát ez itt most egy piros spenót :) A gép június 10-én érkezett előző lakóhelyéről, a 2009-ben bezárt Kecskeméti Kisvasútról, ami azt jelenti, hogy valószínűleg 11 éve mozdult utoljára.

Már Kecskeméten se volt kimondottan jó esztétikai állapotban, ahogy az ezen a nem sokkal a bezárás előtt készült fotón is látható. Viszont alapvetően egyben van: némi élesztgetés után saját erőből tudott mozogni! Ez persze nem jelenti azt, hogy rögtön bevethető: alapos állapotfelmérés után komolyabb felújítás fog következni, úgyhogy leghamarabb valószínűleg jövőre láthatjuk vonatok élén a Gyermekvasúton.

A mozdonyt egyébként 1961-ben gyártotta a Rába. Kecskemét előtt Békéscsabán és Szegeden dolgozott, tehát igazi alföldi masina - de remélhetőleg jól fogja bírni a budai hegyvidéket is :)

A fűtőházban egy szívemnek kedves másik mozdony is pihent: az évtizedeken át Széchenyi-hegy állomáson kiállított utolsó Mk49-es használhatóvá tétele lassan a végéhez közeledik. Én ilyen gépeket csak fényképeken láttam dolgozni, de így is örültem, amikor nemrég hallottam, hogy megtette első métereit saját erőből. Le a kalappal a Gyermekvasút műszaki gárdája és a segítőik előtt!

Gyors pillantás a gép szívére, a két Ganz-Jendrassik rendszerű soros hatos motor egyesítésével Győrben a nem túl sikeres M38-as tolatómozdony számára kifejlesztett V12-esre. Míg Mk48-asokból ma is elég sok üzemel mindenfelé, az Mk49-esek se Kecskeméten, se Sárospatakon, se itt nem váltak be, mégis izgatottan várom, hogy végre vonalon mozogva is fotózhassam-videózzam!

A hűvösvölgyi látogatásért köszönetet szeretnék mondani Csanádi Sándornak!