Július első vasárnapján el sikerült csípni néhányszor az északi parton menetrend szerinti vonattal közlekedő 424-est, de négy héttel később csak le kellett megint menni, a második retró hétvégére...
Ezúttal megpróbáltuk szólóban is elkapni: mivel Balatonfüreden nincs fordítókorong, a mozdony kocsik nélkül felrobogott Fehérvárra, ott megfordították, majd visszasietett Füredre. Fotóhelyszínül a villamosítási munkálatok által még nem érintett kenesei állomást választottuk. Jó kis hangulata volt!
Természetesen "sima", vonal melletti felvételek is készültek. Jól nézett ki, hogy az előző retró hétvégével ellentétben most csupa zöld kocsi alkotta a szerelvényt! Fotózás közben azon vacilláltunk, hogy utazzunk-e a "plandampf" vonattal, vagy sem, mert egyrészt érdekesnek tűnt, másrészt viszont ki szeret tolongani? Végül úgy döntöttünk, hogy épp eleget rohangásztunk a sínek mentén, itt az ideje egy kis tényleges vonatozásnak:
Zsenge kezdő módjára azt hittük, hogy ha másfél órával indulás előtt szállunk fel a Balatonfüreden várakozó szerelvényre, akkor miénk lesz az első ablak, ahonnét kinézve nem lógnak be majd fejek a gőzmozdony látványába. Szerintetek nem volt foglalt az első páholy mindkét oldalon már akkor is? :)
Mindegy, ez az út az élményekről szólt: hogy a gőzös hangjait hallgatva néztük a tavat, meg hogy kivételesen mi integettünk bele más kamerájába, nem fordítva. A mozdonnyal egyébként volt valami gond, de mi ebből nem sokat érzékeltünk, mert Zánkán leszálltunk. Ezután viszont Szepezdfürdő környékén megmakacsolta magát az öreg vas, feltartva azt az ellenirányú vonatot is, amivel vissza akartunk menni a kocsihoz... de sebaj, rosszabb dolgok is történtek már emberekkel...
Mondtam már, hogy mindkét retró hétvége remek volt? Hatalmas köszönet mindenkinek, aki részt vett a megszervezésében vagy a lebonyolításában!
Ez megy most