Múlt héten láttuk, hogy Łódźban hogyan próbálják egy újjászülető városrész központjává tenni a helyi főpályaudvart. Azzal a várossal ellentétben Poznańban nem kell alagutat építeni az átmenő forgalomhoz, mivel már az 1870-es években így építették meg a vasutat, gyakorlatilag rögtön az óváros szélén:

Érdekes (bár német területeken nem annyira meglepő) módon a főpályaudvar tulajdonképpen három különálló állomást jelent. Egyszer az 1879-ben átadott tulajdonképpeni főpályaudvart, mely nem a vágányok szélén fekszik, hanem azok közt. Ettől északra építettek 1902-ben egy külön pavilont II. Vilmos császár számára, a terület nyugati szélén pedig 1904-ben egy fiókpályaudvar kezdte meg működését. Ez utóbbit 1927-ben újjáépítették, ma Nyugati pályaudvarnak (Dworzec Zachodni) hívják.

Von Radomil - , CC BY-SA 3.0, Link

Ezen a képen a régi főpályaudvari épületet látjuk, miután a hatvanas-hetvenes évek fordulóján kívül-belül kockává butították a korszak szellemében. Tőle jobbra (nyugatra) és balra (keletre) is vágányok vannak, ez adja a "szigetállomás" jelleget. A buszok és gépkocsik egy kicsit arrébb fekvő hídról lehajtva tudnak bejutni ide.

Von StasiÓ Stachów, CC BY 3.0, Link

2009-ben egy bizonyos TriGranit nevű cég lehetőséget kapott arra, hogy felülépítse a terület keleti oldalát. A sínek fölé közvetlenül a pályaudvari funkciók és egy háromemeletes parkolóház került, melléjük pedig egy pláza.

Ez itt az egész komplexum keresztmetszete a pláza egyik főbejáratához vezető hidacskáról nézve: az előtérben a keleti oldali vágányok láthatók néhány, a peronról a szomszédos hídra vezető lépcsővel, a háttérben pedig a helyi vásárközpont. Ebből a szögből inkább csak saccolható, hogy melyik lépcső vezet a keleti oldali peronokra, és melyik a "sziget" túloldalán levő nyugatiéra.

Ha az iménti hidacskán bemegyünk a domború oldalú épületbe, akkor a pláza és a pályaudvar közös bejáratához érkezünk. Balra a pláza kezdődik, jobbra pedig az itt látható utasforgalmi csarnokba jutunk.

Ezt a teret kicsit szűknek találtam a funkcióhoz (magasabb, mint amilyen széles), viszont nagy pozitívum, hogy van Le Crobagjük: ez a szendvicses hálózat szokott életben tartani német vasúti túráim során. Ha lennének ilyenek a nagyobb magyar pályaudvarokon, nem kellene mindig otthonról hozott, útközben rágós masszává összeálló szalámis zsömléket cipelnem magammal (amik pedig még így is ezerszer jobbak a jelenleg legtöbb helyen kapható, leragasztott nejlonban száradó rántotthúsos vagy szalámis zsemléknél). De talán elég is ennyi az épületről, inkább nézzünk le a peronokra!

Őszintén szólva az épület alatti résztől se voltam elájulva: szerintem elég barátságtalan. Viszont a képen látható járműnek örültem, mert ez egy EN57-es, még ha modernizált változatú is.

Az EN57-eshez hasonlóan nagy klasszikus az EP07-es, ilyenből is állt egy kicsit arrébb a szabadban. Ha valakinek angol mozdonyok jutnának eszébe a kinézetéről, jó a nyom: a Pafawag és a Cegielski az angol English Electric licensze alapján gyártotta az EU07-es sorozatú gépeket. Később ezek egy részén megváltoztatták a hajtásáttételt, ez lett a gyors- és expresszvonati EP07-es. Bónuszként ezen a gépen még a gülüszemű lámpabúrák is megvannak - bizonyos EP07-eseken már kisebb fényszórókra cserélték ezeket, de már ennél is a gépnél is külön reflektor és zárfény van a "vödör" belsejében.

Egy harmadik nagy lengyel klasszikust is el sikerült csípni: az SM42-es egy nyolcszáz lóerős (többnek látszik, nem?) tolatómozdony, amiből ezernyolcszázvalahány példány épült a hatvanas évek közepétől. Az állomási tolatók jó szokásához híven ez is becsorgott a helyére, majd még negyed órával később is ugyanott állt, természetesen járó motorral :)

A peronok közt bóklászva csodálkoztam rá, hogy a régi állomás kilátszik a "kockásított" modern épületből. Csak tudnám, hogy ez a megoldás mitől volt jobb vagy szebb a régi homlokzat felújításánál!

És zárjuk a bejegyzést a Berlin - Varsó Expresszel (BWE), amit eddig mindig a német végén fotóztam. Jópofa, hogy bérelt Vectron vitte, nem PKP IC-s. Érdekes volt a kőkorszaki (villamosmozdonynál a hatvanas évek közepe nagyon régen volt, amint azt a mi V43-asunknál is tapasztalhatjuk) EP07-es után egy modern mozdonyt látni!