Még nyáron mutattam Tomáš Dvořák néhány fotóját a Tatra villamosok budapesti próbaüzeméről. Szerencsére Tomáš nem csak a csehszlovák masinákat fotózta, hanem a "mieinket" is. Most ezek közül egy olyan típusról mutatnék néhány képet 1979-ből, mely nem igazán mondható meghatározónak vagy sikeresnek.
Aki budapesti gyerekként járt Prágában vagy Bécsben (vagy még vagy huszonharmincezerháromezer-tapodtattízkettő másik helyen), lehet, hogy hozzám hasonlóan meglepődött azon, hogy a magyar fővárossal ellentétben a villamosoknak csak elöl van vezetőfülkéje, és csak az egyik oldalukon van ajtaja. Ez a megoldás egyrészt több férőhelyet ad a járművön, másrészt viszont csak hurokvágányon, esetleg deltavágányon tud visszafordulni - olyasmi pedig ritkán van forgalmi akadály, baleseti helyszín előtt, tehát az egyirányú villamosokkal közlekedő üzemekben fennakadás esetén nem ritka a hosszú sorban ácsorgás. Budapesti közlekedésbarátok hajlamosak a mást rögtön a jobbal azonosítani, és arról álmodozni, hogy milyen jó lenne mindenütt hurokvágányokon fordulni itthon is, de az az igazság, hogy az olyan végállomások sok helyet foglalnak (ami manapság nincs ingyen), másrészt fenntartani is drágább őket, hiszen az ívek (is) folyamatosan kopnak. Egy komoly tömegközlekedési háttérrel rendelkező bécsi ismerősöm egyszer azt mondta, hogy kicsit irigyli tőlünk a kétirányú villamosokat, mert mennyivel egyszerűbb azokat visszaforgatni úgy végállomáson, mint útközben, egyetlen egyszerű vágánykapcsolattal. De most nem azt akarom megmagyarázni, hogy miért jobb nekünk :) hanem megmutatni azt a rövid közjátékot, amikor valaki úgy gondolta, hogy nálunk is legyenek egyirányú, egyoldali ajtós villamosok.
Az 1111-es pályaszámú "házi csuklós" a Visegrádi utcában
A Fővárosi Villamosvasút 1961 és 1963 közt saját maga gyártotta le az 1100-as sorozatú egyirányú villamosokat, melyek a szakmában és a közlekedésbarátok közt a "házi csuklós" (illetve a méretük miatt a "benga" -> Bengáli) becenevet kapták. Alapvetően jó ötletnek tűnhetett egy ilyen típus, hiszen ekkor még bőven voltak hurokvégállomások, az egyirányú járművön pedig a buszokhoz hasonlóan könnyű volt irányított utasáramlást kialakítani: a jó széles hátsó ajtón sokan fel tudtak szállni, hogy aztán indulás után a kocsivégben várják ki, mire sorra kerülnek az ülőkalauznál; leszállni pedig az elülső és a középső ajtón lehetett. A dolog aztán mégse vált be, hiszen sok korlátozó tényező volt: egyrészt sok vonalon volt fejvégállomás, másrészt néhány helyen néha nem csak a jobb oldalon kellett volna ajtót nyitni, hanem a balon is. Ugyan a pótkocsis szerelvények is alapvetően egyirányúak voltak, így nem tudtak bárhol megfordulni, viszont legalább mindkét oldalukon volt ajtó! Hogy ez a valóságban mennyire komoly gond volt, azt jól mutatja, hogy a harmincnyolc legyártott egyirányú csuklós nagy részét néhány év után eladták vidékre, kilencet pedig már eleve üzembe sem állítottak Pesten. Amelyikek maradtak, azok is ki lettek dobva 1979-80-ban, tehát egyik sem érte meg a húszéves kort a fővárosban (némelyik persze még eljárogatott néhány évet valamelyik vidéki üzemben). Ez azért elég beszédes egy olyan villamosüzemnél, ahol ekkor még közlekedtek első világháború előtt gyártott villamosok is!
Egyirányú Bengálik találkozója a Béke utcában
Ráadásul ezek a kocsik komfortilag se voltak negy durranások: primitív szerkezetük miatt rendkívül rosszul futottak, ráztak, hangosak voltak. És hiába néztek ki korszerűbbnek, áramvonalasnak, nem voltak gyorsabbak a kéttengelyes szerelvényeknél vagy az UV-knál, melyek simán "tolták" őket a vonalon.
Az 1100-as kocsi Angyalföld kocsiszín előtt, melyről mindig el kell mondanom, hogy Újpest területén fekszik :)
A két ma is létező újpesti viszonylat közül ekkor a 12-es járta be a teljes utat a Nyugatitól Rákospalotáig, a 14-es viszont - szintén a Nyugati felől - csak Angyalföld kocsiszínig jött el, ahol hurokvágányt építettek neki (előtte '75-ig továbbment Istvántelekre). Ezen az azóta eltűnt végállomáson látjuk az 1100-as pályaszámú csuklóst, mely 3720-as számmal a sorozat prototípusa volt, és melyet a közelmúltban gyönyörűen felújították.
A Görgey Artúr utca változott is '79 óta, meg nem is. Mindenesetre most már olyan villamosok járnak itt, amelyeken van fűtés :) A képen látható 1105-ös kocsi érdekessége, hogy '81-ben Szegedre került, ahol a 613-as, majd 602-es számot kapta. A jármű 2003-as selejtezése után se veszett el: a Magyar Villamosvasút-történeti Egyesület vásárolta meg, mely jelenleg (tudommal legalábbis) Istvántelken tárolja.
És ez a kép már a Rákospalota, Kossuth utca végállomást mutatja, ahol akkoriban a 12-es mellett az 55-ös és a 10/10A is fordult. Ezen a beállításon igazából nem is az 1116-os csuklós az érdekes (bár rendhagyóak a másik kocsi oldalára nyíló ajtajai), hanem az 1031-es kéttengelyes, mely még mindig megvan: őt is a Magyar Villamosvasút-történeti Egyesület szerezte meg, jelenleg Pécsett található!
És végezetül ezen a fotón az 1101-es kocsit láthatjuk, amint visszaindul a Nyugati felé. Így múlik el a világ dicsősége: ahonnét ma már csak a 12-es indul, 15-20 percenként, ott régen ilyen hosszú tömött sorban álltak a villamosok...
A képekért köszönetet szeretnék mondani Tomáš Dvořáknak és Remmer Tibornak. A felvételek szerzői jogai a készítőt illetik, továbbpublikálásuk csak az ő engedélyével történhet!
Ez megy most